Csonka János : Érzés

 

 

 

Tekintetemre nádast húzott,
a mérges homlokránc és a szemfed? sörte,
barna volt a prizma dombja,
most kék alkony a híg tükör gömbje.

Most mennék,
harcos szelek viharszívét darabolni,
most mernék,
hatalmam fölött diadalmaskodni.

 

Írták e percet rendez? kezeim,
itatott tinta-csuha vesz magára alakot,
veszend? lenne a kárba mérni,
mit gondolatom ma is itt hagyott.

Ki érteni kezdi, hát ne féljen t?le,
hisz csak szorítja szívmagját testem,
de belül a meg nem nyugvás ?re,

szakítja ketté lelkem.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Csonka János