dr Kocsi Katalin : Hajnal

 

Homályos szemével
hunyorog rám a hajnal,
keserű álomíz
bomlik el a számban,
az ágy lehúz

még hozzád, kedvesem.

Szuszog a szoba.
Falán mocorog a kép,
az óramutató
tévedésből visszalép.
Ásít az idő,

vállad nélkül oly nehéz.

Hajam érinti
ernyedt férfikarod
öntudatlan,
a biztonságot adja
hunyt pillád is,

gyönyörillat lengedez.

Ölelésünk vad

nyugalma zár most körbe

óhatatlan, lágy zene

mellett közeleg már

a napindító fergeteg.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.