az elmúlt egy évben
lett nyakamra egy pukli
tán a gerincem tetején
egy csigolya mozdult ki
sokat néztem a monitorra
bizony egyetlen pózban
mit tehetnék immár
kissé púpos lettem
illik is rám gnómként
ez új nevembe rejtem
hogy bár nem olvasom
a világirodalmat
lenyomatát azért
megkaptam s megelégszem
ezzel ne tudd meg hát
miért kezdem így
hallgasd e mondóka
után meg a versem
Lelket felh?sítek: gomolyba kötném,
és felengedném ezüstzsinóron.
Leintenek. Karod útjelz?, éjbe vezet.
Lankadó, fáradt, túlhordott
ny?g vagyok, alvás-határon.
Felidézem kontúros nyakad.
Lépj közelebb, lássam mezítlábad,
rímmel teli kézfejedr?l csorgó szavaidat,
halljam kéjben kínlódó jajgatásod,
csevegj, erd?m madara vagy,
lágyékoddal bezárod
neked szánt mondandómat,
csak szótlanságom feszíted tovább,
remegve bénulok, bet?imet köpöm,
a determinált csendbe költözök.
Felüvölt benned az öröm. Vérkörökben
áramoltatsz, míg meglelem benned
eddigi végzet-magányomból
csordogáló, forrás-íz? nyakas hitem.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: Marthi Anna