Csillag Endre : Azért az egyetlen pillanatért

Nyomtatás

Vágyaim, álmaim átkos romjain

görnyedezve keresgél a foszló,

halványuló emlékezet

néhány szeretetmorzsát,

szerelmi mámort,

belefeledkezett percet,

kegyelmi állapotot,

emlékezetes munkasikert,

hódítást,

mellyel, melyben

újra melengethetném képzeletem

fáradt szárnyait.

Gyújtósnak raknám mindezeket

elmém sorvadozó tekervényei alá,

 alkotó tűzben vesszen a múlt

minden kétes szépsége azért az

egyetlen pillanatért,

amelyben

mindent újra kezdhetnék elrontani,

építeni, széttiporni.

Eltakarítani az utánam

kicsinyességtől, gőgtől, hitetlenségtől,

 bosszúvágytól

füstölgő szemétdombot,

amit a halandó ember

elért eredményként,

sikerként,

önmegvalósításként,

életműként

tisztel és szeret,

 egy egész életen át tarhál össze,

megalkuvásokban, elvtelenségekben

nyakig gázolva.

Igen, azért az egyetlen pillanatért mindezt odaadnám,

hogy azután

megint csak

mindent

elront-

sak(k),

matt.