Boér Péter Pál : Ősapám

  Hold aranyozza a rengeteget,csillagok ezre a fagyot .Vén-öreg ember az angyali úton,annyit mond csendben,hogy székely vagyok!Szomorán ballag a fehér-zöld lázban,szent muzsikától zendül az este,Vonít a magány az isteni tájban,fásultságában remeg a testeAz öregember lelket tépő fájdalommal leste a hegyoldalt a kemény téli fagyban, amit az aranytál formájú hold úgy világított be, hogy szinte vakított, pedig már jócskán éjfél után járt az idő. Millió csillag valószínűtlen fényességgel, buján tarkította az eget. Lenézett és eszébe jutott gyermekkorának hegyoldala, sűrű fenyvessel, hatalmas szál fákkal borítva, amelyeket az idő úgy tüntetett el az oldalról, mint a hajszálakat az ő fejéről, egyiket a másik után. Könny fakadt a szeméből, ősz haja meglebbent a szélben. Az amúgy méteres mélységű hó olyan szilárddá fagyott, hogy léptei alatt, csak csizmájának sarka hagyott némi nyomot. Szíve megsajdult és visszasírta azt az egykori rengeteget, amelyet millió fejszecsapás tüntetett a nemlétbe. Apjára és nagyapjára gondolt, akik meg sem ismernék az oldalt így kopaszon, letarolva. Gombóccal a torkán számolt el magában az ezernyi fejszecsapással és fűrészhúzással, amit kérges tenyerével maga ejtett meg, hozzájárulva az erdő eltűnéséhez és csak ballagott az angyali úton a fejében egy ismeretlen, valami földöntúli dallam járt. Lenézett a hóra, majd megint fel az égre és mikor előre tekintett, ismét erdőt látott,… sírkeresztekből! Nem olyan temetői formában, elrendezetten, hanem azzal a természetes és mégis csodálatos egyenetlenséggel, mint a vadon nőtt és nem ültetett erdő. Annyi volt a sírkereszt, hogy az már kitett egy erdőt. Felért a csúcsra, a gerincen végigsétált a rengeteg kereszt között, majd lenézett a faluja irányába. Előbb széttárta kezeit, majd két tenyerét a feje búbjára helyezte és úgy maradt. Egy lett a megszámlálhatatlan sírkereszt közül, amelyek erdő gyanánt lepték be a hajdani rengeteg helyét. Halk muzsikától zendült az este. Még rezdült egyet a teste mielőtt végérvényesen sírkeresztté lett és egy gondolat átcikázott rajta, majd eggyé lett a többiekkel.

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/