Csonka János : Estleplez?

 

 

 

Megcsillant száján sok féltett szó,
szánni, bánni, ma már mire való…
Hallgatott, mint némaság a puszták ölében,
esti körkép, régi emlékek keretében.

Lábában dübörgés, szívében dobbanás,
klasszikus érzések, csókos vallomás…
Ajka vörös alkony, nagy és dús kapuja,
nem várt mást, csak aki becsukja.

A gondokat szögre tettük,
nyelve élén csendes bet?k,
s csak a néma szeme színe tudta
mire gondolt; szúrta bordám ámor nyila…

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Csonka János