Marthi Anna :

a cím ellenére

itt vagyok és kandallómban nézem

a parázs lángba borulását

és a láng parázzsá kucorodását is

meleged? csendben sóhajtó gondomat

összeérnék mindennel halkan

akár két képzelet közt az ?r

el?zöm mi fáj belül

maradok Te

engedem hogy

szeresselek

míg mosolyodban már nem vagyok

egyedül

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.23. @ 20:12 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak