Szemtelenségem, komolyságom
között félúton – talán ott vagyok.
Lábadozás ideje van, nincs
hepi end, csak száraz szájpadlatok.
Néha egyedül vagyok – veled,
és tudom: szeretve lenni nem ez.
Nyelek egy keser?t – mosolyogsz,
bizonyság ez, fekete vaslemez.
Egyszer?, tiszta ?sz van – puha,
illúzióim felitta a föld.
Mert te jó vagy, vallj magadénak:
olvaszd egésszé, ami összetört.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.23. @ 07:42 :: Csillag Tamás
