Seres László : Ki mer ma

Ki mer ma hálót vetni kancsal égre,

sánta holdra gőg-posztos csillagstrázsán.

Kikötni hullámverésben, tavi nádasok

homokpartjainál, s hazudni reményt,

csillámló fényt rozsdafoltra,

ha senkinek se kellesz,

s nem köt hit, elv, meggyőződés,

lelki-kapocs senkihez se,

amire felesküdtél.

 

Ki mer ma visszakérdezni lombhullásra,

ha jön a tél, s lábad alatt több az avar,

-se kérdés, se válasz- életed múlhat ezen,

vállald magad önmagad előtt,

-erősebb leszel, mint a kárörvendők-

az utolsó leheletedig…

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.01. @ 14:02 :: Seres László

Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.