Marthi Anna : Alvás-térben

 

 

Elképzelni, ami nincs…

Szórakozás, s netán megteremtem.

Normális? Részletbe fojtott a szép.

Bizalmat g?gicsélek; serénykedik

vágy, képzelet, álom, szavak, bú.

A szokásos gerincadó tényeken felül,

tetteim mindennapi robotja jönne, de

alvás alatt föltárom, nyújtózik szívem –

szobrászkodom a jöv?n – hisz a múltban,

ismét rájövök, hogy mindig is megérte.

 

 

hülye nem vers ez az az igazság ezért most le fogom venni innen és remélem írok jobbat ha nem az dse gond szóval gyerünk mert minek ez ide

Legutóbbi módosítás: 2011.11.09. @ 22:12 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak