Kovács György : Ünnep

Méltóságteljesen, ahogy csak

asszony állhat városház előtt

lépcsőről lépcsőre kitöltve teret,

a fehér blúzokat, honnan a dal fakad.

 

Ki tudja, miről szól az ének?

Fehérlábú asszonyhad

ritka és gyér tapsfizetséggel’

– jutalmul anyákat illetvén ennyivel!

 

A kórus meghajol: – vége

olyan „igazi”, mai ünnep volt ez

Legutóbb szerkesztette - Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/