Humor

A kalap az úr!

  Hogyan őszítsük meg szakállunkat, két araszos fülbevaló karika között? Cakkozott kérdés, melyre elaggott, sarki ebek a leg-válaszkompetensebbek. Informátoraink, északról szűrődő arcvékonyodással üzenik, hogy árnyas hajszálakciók, csoportba tömörüléssel – kifehéredési lázadás csendes, gyanút nem keltő, szemüvegesen mosolygós – akciójába fogtak, [… Tovább]

Paródia

Tökmindegybe

      – A helyszín magáért beszél. Itt, a jégpálya kellős közepén, ahol nyáron műlovarda van, a korcsolyázást és a hasonlóan vasalt talpú állatszeretetet ötvözhetjük. Hát nézze bánatos tekintetű, nagyfülű barátom, vigyorogjon, ha másért nem, saját magáért! Itt van [… Tovább]

Vers

fázom

* ólomszürke felhő-paplanok égből sírnak hideg könnyeket, gorombán metsző északi szél vág arcomba esőcseppeket, visszalapozok, csak pár napot mikor szivárvány gyúlt szemedben, ott szép-kék volt az ég felettünk, megbújtam ölelésedben, az idő elrohant mellettünk, mosolyod halványul a végtelenbe,     [… Tovább]

Humor

Sch.-nak

Nem tudtam, nagybet?vel kezdjem-e; nagy eszmét akartam koromba helyezni – vagy elfeketül, mint régi társai, vagy majd az öreg bagós Schiller megörül neki; én meg próbálom visszafogni a lelkesültség égi mámorát, amúgy földi bölcsességgel, mértékkel beosztva, jusson minden napra, ne [… Tovább]

Karcolat

Fiatalodik…

Ritka dolog! *   Ritka dolog! Ezen a hideg télen Kati néniék Loncsos nevű kutyája óvatosan lépegetve húzódott be kis házába. Bundáját, amelyről a nevét kapta ugyancsak fújta a szél, hordta a havat százfelé. Loncsos mielőtt letette volna a fejét, [… Tovább]

Vers

Sejtés

Szemeimb?l kiesik a látott, mint Rilke párducának, nekem sincs világ, csak talpazatban összeugró rácsok, és ketrecnyi helyhez mért kíváncsiság.Van, hogy a tálat képzelem valósnak, vagy éppen az elektromos dárdát, van, hogy az alomszag makacs fel-felvillanását, de téged, szenvtelen rácson túli [… Tovább]

Vers

Évszakaink

illatfelh?k úsznak az éjbenbimbó feslik, mámora kéjtavaszi ízt rejt h?s tenyerébenharmatcseppben táncol a fény izzó álmok nyarat kavarnakhímes szél? kend? a rétfázós percek most nem zavarnakezer fokon lángol a lég felh?k szélén csüngnek a percekes?cseppben lobban a vágyvölgyek mélyén ködök [… Tovább]

Vers

Rúzsozott halál

Vesztett ábrándok, kék örömlabdacsok, önt?formában búvó rímes szavak. Néhány gondolatcsonk mit rátok hagyok sorokból áradó hangulatpatak.   Lárvaarcra fércelt konokság, közöny, napról-napra elenyészem mi vagyok. Vakon felbukom az els? rút kövön, Álmom ruháiban korhadt fogasok.   Testkoporsóm rég tudatomba fárad, [… Tovább]

Novella

Végállomás

Szórakozottan nézte a csapost… A farmotoros busz szuszogva, nehezen kaptatott felfelé a lejt?n. Id?nként akár egy részeg, ide—oda imbolygott az úton, a sof?r kerülgette a jókora gödröket, amelyek mint a rossz himl?hegek, beterítették az utat. Meleg volt, a fullasztó nyár [… Tovább]

Vers

Hatalmas éj leple lebeg

Cementholdas, meztelen éj…Néma, búsong a seregély. Szíve tiszta,üvegfalú,szeme fekete, szomorú. Súlyát érzi: cementholdnak.Nekem sincsenkihez szóljak. Hatalmas éj leple lebegeltakarnia szemeket.