Tiszai P Imre : fázom

*

ólomszürke felhő-paplanok

égből sírnak hideg könnyeket,

gorombán metsző északi szél

vág arcomba esőcseppeket,

visszalapozok, csak pár napot

mikor szivárvány gyúlt szemedben,

ott szép-kék volt az ég felettünk,

megbújtam ölelésedben,

az idő elrohant mellettünk,

mosolyod halványul a végtelenbe,

 

 

fázom,

     a kandalló mellé húzódok,

                               ott messze

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén