Vers

Időtlen

  Ültömben is összerogyok, csikorog vállamban az ín. Nyomorúságos kérdőjel. Kín ül meg a szétnyíló csigolyasoron.   Lélekben kezet mosok. Érintések csorognak engedelmesen, megannyi hiábavaló mozdulat, valami élhető után tapogatózva szerzett gazdátlan nyomok.   Ujjak… A test szemei. A látásnak [… Tovább]

vegyes

Fénylő tűzjelek

Kiürült a tér majd újra megtelt csodálat taps átok és megvetés övezte a mester keze nyomát ahogy a Teremtőt a teremtés   Ő csak mosolygott fenn mozdulatlan szellem-istenek álltak őrt neki böjti szelek jöttek új kurzusok törpék az óriást ledönteni [… Tovább]

Vers

Minap…

Fotó: Fotóház – Exitphoto        – Jó ideje feln?ttem, mégis, akár egy huncut kisgyerek – a suttogásba – úgy bújtam veled. Az örökkéb?l csak pillanatnyit loptunk, nem tudtuk, hogy hol kezd?dtünk, és azt sem, hová jutottunk, de jó [… Tovább]

Vers

Ágyban a helyed

„Angyalom hátat fordít, beleszökken egy csillogó gömbbe, lágy hangján súgja: rázd meg!”         Fantazmagóriák glóriát emelnek fölém. A valóság tornácáról kitekint egy serény gondolat a korláton állva meddig mehetek el, ha a vágy bent vár, nem itt [… Tovább]

Vers

Futó sorok

    Ütnek az angyalok kétfenek? dobot, ?k hallják csak, akik adják a boldogot.   Porondon b?vész áll, cilinderb?l nyulat varázsol, a néz? magát játszva mulat.   Karambolozhat két csiga? Nem hihet?. Lábatlanul talpal át rajtunk az id?.   Kikerekül [… Tovább]

Egyéb

Nyitott

  koplalásaim eredményesek ma nem ettem és dalt csomagolt isten elemózsiának ó mily ízes a buktánál is mint régen az oskolában zengő szavak és hangjegyek ölbe vettem ma éjjel a perceket

Vers

Nyír

(régi)         nyír a csend darabok antirend üres szék még üresség felület homály szétcsúszó fókusz fénycsík por szemek szájszél nyál papír nyál szűk tér nyom roppanó váll padló hajló falak még fehér falat távol öl a cs [… Tovább]