Horváth Nóra : Ágyban a helyed

„Angyalom hátat fordít,

beleszökken egy csillogó

gömbbe, lágy hangján súgja:

rázd meg!”

 

 

 

 

Fantazmagóriák

glóriát emelnek fölém.

A valóság tornácáról

kitekint egy serény gondolat

a korláton állva

meddig mehetek el,

ha a vágy bent vár,

nem itt kint,

itt hideg van.

A téli álom

bent megágyaz.

 

Alszom.

 

A behunyt szemek látják

legpontosabban

a furcsa alakokat;

körbe forognak,

mint a fogaskerék,

meg sem állnak

addig, amíg

kattog az agy,

a való sorvad,

ettől több vagyok.

A megtorpanás visszahúz,

álmodj többet,

falnak megyek.

 

Ágyban a helyed.

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 87 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).