„Angyalom hátat fordít,
beleszökken egy csillogó
gömbbe, lágy hangján súgja:
rázd meg!”
Fantazmagóriák
glóriát emelnek fölém.
A valóság tornácáról
kitekint egy serény gondolat
a korláton állva
meddig mehetek el,
ha a vágy bent vár,
nem itt kint,
itt hideg van.
A téli álom
bent megágyaz.
Alszom.
A behunyt szemek látják
legpontosabban
a furcsa alakokat;
körbe forognak,
mint a fogaskerék,
meg sem állnak
addig, amíg
kattog az agy,
a való sorvad,
ettől több vagyok.
A megtorpanás visszahúz,
álmodj többet,
falnak megyek.
Ágyban a helyed.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.07. @ 14:03 :: Horváth Nóra
