Nap: 2012.01.20.

  Ma még a fényre árny vetül, holtak emléke menekül velem, hideg szobor – viasztetem – a tűnő jelen: ajkamra dermedő szó. Rideg-fehér vánkoson legfeljebb könnyes lenyomatom hagyom… Foszló anyag vagyok: múlt és jelen nélkülem rohan tovább.                 Sötétben vonszolom [… Tovább]

  Halántékán sután dobol, sután dobol, tekintetébe sötét csíkokat gravírozott az ínség, a nyomor. A sáros-város poshadt pocsolyába fojtja z?rzavaros álmát, egy hajléktalan kábán, a járdaszegélyr?l lógatja fagytól elüszkösödött lábát, csak gubbaszt, nyakában rongyos kartonpapír táblán: ÉHES VAGYOK!!! Vegyél már [… Tovább]

Ha a világ összes lovatornasorba állna,Falabella, a törpe ló hátul poroszkálna. Belefér egy kutyaólbaez a drága paci. – Aprócskább a pónilónál! – ámul a csöpp Laci. – Úgy szeretnék felülni rá,olyan kedves jószág!  –– Nem lehet, mert könnyebb nálad,képzeld, te kis [… Tovább]

   Szegény pára, üveg széle színpadán táncot jár orrom előtt. Nem érzem, kibambulok a világba; hosszú láng-füst testével csiklandozna. Forró nyomán szorul a torok, lazul mi fáradt. Tenyerem siklói a kövek alól, aranytűzbe járnak. Ha hó kint, itt megmelegszünk, várakozással [… Tovább]

Sután, fehér ingesen osonom feszes sorfalát a fáknak. Félem e rendet, s benne a csendet, jaját a hóropogásnak.   Kapaszkodnék kötényedbe, a szándék nyers és kegyetlen tiszta. Dideregve állunk tisztán, köténytelen: csontig csupaszítva.   Nincs világ a pupillán túl, csak [… Tovább]