Marthi Anna : Páragőz

 

 Szegény pára, üveg széle színpadán táncot jár orrom előtt.

Nem érzem, kibambulok a világba; hosszú láng-füst testével

csiklandozna. Forró nyomán szorul a torok, lazul mi fáradt.

Tenyerem siklói a kövek alól, aranytűzbe járnak. Ha hó kint,

itt megmelegszünk, várakozással telít zöld fűszálas mezei íze,

leheveredik a gondolat, hanyatt igazodik gerendák szeméhez.

Legutóbbi módosítás: 2012.01.20. @ 08:14 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1351 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak