Szegény pára, üveg széle színpadán táncot jár orrom előtt.
Nem érzem, kibambulok a világba; hosszú láng-füst testével
csiklandozna. Forró nyomán szorul a torok, lazul mi fáradt.
Tenyerem siklói a kövek alól, aranytűzbe járnak. Ha hó kint,
itt megmelegszünk, várakozással telít zöld fűszálas mezei íze,
leheveredik a gondolat, hanyatt igazodik gerendák szeméhez.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.20. @ 08:14 :: Marthi Anna