Novella

Éjfél előtt egy órával

(részlet a “Cantus vitae propria – Életem varázsdala” című kiadatlan saját kötetemből) *     A hároméves főiskola és az államvizsga után már jött a kihelyezés. Hivatalból a végzősök megkérdetése nélkül, az összesített tanulmányi eredmény alapján, és természetesen messze a [… Tovább]

Vers

Újévi köszöntő

*     Köszöntelek Újév! Ki velünk újjászületett, Adj erőt ez évhez is, Egészséget, szeretetet. Még büntetlen vagy, Fehér, mint téli takaró, De ha az idő sárgul, Szavad legyen oltalmazó. Adj tavaszt és madárszavat, Árazd ránk a napsugarat, Töltsd fel [… Tovább]

Emlékirat

Oleg Popov mennybemenetele

  Dobpergés, aztán feszült figyelem…   Egy, kett?, három.   A bohóc kilép a függöny mögül, Nagy gonddal van elkészítve ma is a maskarája. Bal lábával félkörívet ír le a porondra, Miközben hátrakulcsolt kézzel áll a rivaldafényben. Hirtelen nagy nevetésben [… Tovább]

Vers

Vesztegzár

Zúzmara, dara, fúj a szél, friss szántón didereg a dér, amennyi van, pont annyi nincs, a fagy szorít, mint kézbilincs, a szél kutakodva oson a dermedt villanydrótokon, az Isten éppen verset ír, kezében égnyi kék papír, s megregulázva a jelent, [… Tovább]

Novella

Szerelmes történet

Szeretettel Idának és Lacinak *       Matilda még köntösben lépett ki az ajtón, mélyet szippantott a friss májusi levegőből. Egy pillanatra a szemét is lehunyta és elmosolyodott. Érezte, ez a nap különleges lesz. Kivette az újságot a postaládából, [… Tovább]

Vers

Hajnal

    Én vagyok csak ébren, a valóság egy kicsit még álmom folytatása, kezem lustán mozdul kedvenc kávéscsészémen. Az ég peremér?l a tájra, skarlátvörös fény csordul, körülvesz a dereng? hajnal  hangtalan sóhajjal. Búgó madárdal köszönt,  és a lopva távozó éj,  mindent eltakaró  sötét függönyét, a [… Tovább]

Vers

Világtalan

  Kint suhan a táj, messzi tar fák ágaiba szél sem kap, az id? mellettük úgy halad, mint az örökkévalóság.   Csend költözött az égbe, nincs reménysége a napnak, lélek magányába koptak Isten emlékei.  

Vers

Nemek

  Kicserélted a nemet, mégsem igenné – borostássá leszek. S többé nem bamba szemekkel figyelő: báránybőr bundám befelé rojtos, áporodott kamrában csendesen nyikorog hintázó szívem. Kardélre hányt sebek halmán zsugorodik, és tágul ha kitekint. Átszúr – tekinteted nyomvonalán.

Vers

Csont nélkül

*       Csók nélkül vársz sokszor arcomra, Hogy derűm s a nyűm megfeszítsen, tán megtisztulsz, s olykor felvidulsz ott benn.   (kopogtatni sem kell, ha nő a nő)   Csont nélkül húzol vágyad zsombolyába, Pár szisszenés, nyalt-vak szó [… Tovább]

Vers

Ünnep

Méltóságteljesen, ahogy csak asszony állhat városház előtt lépcsőről lépcsőre kitöltve teret, a fehér blúzokat, honnan a dal fakad.   Ki tudja, miről szól az ének? Fehérlábú asszonyhad ritka és gyér tapsfizetséggel’ – jutalmul anyákat illetvén ennyivel!   A kórus meghajol: [… Tovább]

Humor

Vándordíj

    A Bronson Charly – közismertebb nevén Charles Bronson – szájharmonika készítő szakközépiskola harmadikos tanulói, meglehetős macerával – a balról fúvó homoktengerben – ásatások és egyéb kutatások fáradhatatlan egymásra rakásával, mondhatni visszaguberálták a hajdani díszletet és főleg a szájharmonikát. [… Tovább]