Böröczki Mihály - Mityka : Vesztegzár

2012.01.06. Böröczki Mihály - Mityka Vers 3
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Zúzmara, dara, fúj a szél,

friss szántón didereg a dér,

amennyi van, pont annyi nincs,

a fagy szorít, mint kézbilincs,

a szél kutakodva oson

a dermedt villanydrótokon,

az Isten éppen verset ír,

kezében égnyi kék papír,

s megregulázva a jelent,

ránk simítja a végtelent.

Legutóbbi módosítás: 2012.01.06. @ 11:51 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.