Szalma Adrián : Oleg Popov mennybemenetele

 

Dobpergés, aztán feszült figyelem…

 

Egy, kett?, három.

 

A bohóc kilép a függöny mögül,

Nagy gonddal van elkészítve ma is a maskarája.

Bal lábával félkörívet ír le a porondra,

Miközben hátrakulcsolt kézzel áll a rivaldafényben.

Hirtelen nagy nevetésben tör ki, az emberek el?ször

Vele nevetnek, azt hiszik, hogy a m?sor része, de egy id? múlva

Kezd kínossá válni az egész.

Egy jó nev? pszichiáter a néz?k soraiból odasúgja szomszédjának,

Hogy hívjon azonnal ment?ket. A rendez?k tapintatosan próbálják

Csendre inteni a bohócot. Nem használ, már a földön fekszik

És fogja a hasát – jöv? héten újabb város, az incidensnek hírét

Megel?zzük, a bohócot háromhavi bérlevonással sújtjuk – dörzsöli

Kezét az igazgató.

Hirtelen a bohóc hátán elkezd a ruha kidudorodni,

Aztán nagy reccsenéssel szétszakad. Csodát lát a tisztelt publikum,

Hófehér angyal szárnya lesz a bohócnak s nevetve kiszáll a sátor bejáratán.

A m?sor elmarad, nem tudnak tapsolni az orra esésének, fenékre huppanásának.

Csalódott moraj hallatszik a néz?tér fel?l, a jegyárak felét igazán visszaadhatnák nekik.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szalma Adrián
Szerző Szalma Adrián 38 Írás
...