csak bet?k, szavakde hol a lényegmessze szöknek a fényekkapok utánuk – semmibe markolokagyam sötét sarkábanfélelem kódorog ölelésre vágytamkörülölel az éjsuttogja fülembe:nyugalom, ne féljez is csak egy próbasokat éltél márholnap felébredveegy szép új nap vár és ha nem valóságha ez is [… Tovább]
A költ?k nem költ?k tengerparton. A sekélyben megmártóznak, ahol mélyebb úsznak szépen vagy megfúlnak, éppúgy, mint a többiek. A költ?k nem költ?k repül?n sem. Rettegnek vagy alszanak, fóbiákkal küzdenek, s célba érnek, lezuhannak, éppúgy, mint a többiek. [… Tovább]
Akár egy gyermek vagy idióta – minden alkalommal olyan, mintha el?ször tenném, amit teszek. Nem segít rutin, családi hagyomány – eredetiségre vagyok ítélve, még magamhoz képest is. Bármit teszek – egyszeri, egyedi, hiába er?lködne a Világegyetem, hiába. Vagy folyamatosan [… Tovább]
* Elveszejtelek. Felállok lassan karod szorító hiányából, új ölelések visznek, mint sodró, megáradt folyók. Nem kértem, mégis akartam, mondj valamit, amitől visszafordulok, amitől megáll a láb, az ész, és újra vad rohanásba kezdek, feléd. Keresztútnál Azazel súg jó irányt.
Lanzarote a megkövült láva földje. Én láttam, ahogy az óceán végeláthatatlan vizébe lógatta, zabolátlan lábát a homokszürke part, elképzeltem, ahogy hajdan, a hegyanya forró, pusztító vérével fedte be a kis szigetet, aztán hatalmas, fekete sziklákká h?lve kaotikusan hevertek, mintha egy óriás [… Tovább]
Gyermekkezemmel fogom a múltat, a maradandónak bizonyultakra emlékszem folyvást. De ne higgyétek, mást sem teszek, figyelem mindennapjaim dolgai közt a régihez kapcsolódást. Csönd-ölelt magasban miért pont most tagadná meg magát a lélek? Mit soha nem tettem, [… Tovább]
Zokog az es?… Odakinn kopog… Hol maradtak el A fehér havas napok? Hova csúszik le Európa szíve? Forró égtájak Övezeteire… Mi lesz, tán sivatag A sík Alföld pora? Földünknek felgyorsult Öreged? kora? Merre tart a világ S hova visz [… Tovább]
