Maretics Erika : Hajnal

 

 

Én vagyok csak ébren,

a valóság egy kicsit

még álmom folytatása,

kezem lustán mozdul

kedvenc kávéscsészémen.

Az ég peremér?l a tájra,

skarlátvörös fény csordul,

körülvesz a dereng? hajnal

 hangtalan sóhajjal.

Búgó madárdal köszönt, 

és a lopva távozó éj,

 mindent eltakaró 

sötét függönyét,

a világ ablakán,

 épp most húzza szét.

Legutóbbi módosítás: 2012.01.06. @ 10:48 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.