Seres László : Fénylő tűzjelek

Kiürült a tér majd újra megtelt

csodálat taps átok és megvetés

övezte a mester keze nyomát

ahogy a Teremtőt a teremtés

 

Ő csak mosolygott fenn mozdulatlan

szellem-istenek álltak őrt neki

böjti szelek jöttek új kurzusok

törpék az óriást ledönteni

 

S fákra kergetett lepedőnyi éjben

visszafaragta magát a szobor

jegenye lett törzs árnyatadó lomb

fénylő tűzjelek a horizonton

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.