Márté Zs. Fruzsina Szerző
Vezetéknév
Márté
Keresztnév
Zs. Fruzsina
9 év 5 komment

Neked irgalom, nekem testvértelen fájdalom.

Szép tested egyszer? urna ölébe rejtve,

lopva pillantok felvirágzott fényképedre.

Kinevethetsz, ahogy a kereszt alatt állok

zavartan, bénán, értetlenül,

kezemben a rózsa lassan megfeketül.

 

Ott a kórterembe remegve súgtad a fülembe,

hogy félek, s akkor

ajkamról d?ltek a hazug szavak

mint medrét vesztett áradó patak,

hogy meggyógyulsz, mert gyáva voltam

és hinni akartam benne, pedig láttam

a sötét szárnyak árnyékát az ágyadba vetve…

Kint fekete madarak némán rázzák fejükr?l a havat,

az ablakra nézek de hiába, semmit nem mondanak.

Legalább kárognának egy kicsit, valahogy részvétteljesen,

elrepülnek gyorsan, hogy még ez se legyen kapaszkodónak.

A hiány Bermuda-háromszögét már ismerem,

valami örök fémes íz kúszik a számba

holnaptól egyedül maradok szül?ket vesztett árva.

 

“Minden üres lett és esetleges

id?síkon érkeznek a záróvonalak,

az értelmet veszt? létezésben

elmosódik a torzó emberi alak.”

-Azért még megfésüllek és

hófehér zoknit húzok kis lábaidra,

hogy ne fázz az úton, s odaérj hamar,

le ne késsed Istent, de siess hozzám vissza.

Talán akkor majd megbocsátasz nekem,

mert én nem tudok hazug önmagamnak.

A sok varjú gubbaszt lelkemen.

Tudod, a “feltámadás” csak szólj, hogy mikor…

Az irgalom a Tiéd, enyém a néma sikoly,

a testvértelen fájdalom – b?nh?dnöm némán kell.

Nem csörren többet a telefon:

milyen a napod édes kishúgom? 

9 év 1 Komment

“Imago animi sermo est.”

 

Valahogy belém szakadt a csend.

Haldokló, lombjuk hullató fákká

változtak a gyökértelen szavak.

Gondolatketrecem alján fekszem,

lettem temetetlen akarat.

K?vé dermedten járni sem tudok.

Kúszom a fájdalomtengerben közben

lassan, alattomban megölnek

a néma sikolyok.

9 év 14 komment

Vesztett ábrándok, kék örömlabdacsok,

önt?formában búvó rímes szavak.

Néhány gondolatcsonk mit rátok hagyok

sorokból áradó hangulatpatak.

 

Lárvaarcra fércelt konokság, közöny,

napról-napra elenyészem mi vagyok.

Vakon felbukom az els? rút kövön,

Álmom ruháiban korhadt fogasok.

 

Testkoporsóm rég tudatomba fárad,

foszló vágy kapaszkodik derekamra.

?szbe fordult nyaram sunyin támad,

 

tompult akarat fordul jobbra-balra.

Még büszke arcomra félelem sápad

rúzsozott halálban indulok harcra

 

9 év 6 komment

Válaszolj Istenem, hogy miért

pont nekem kellene káromlásból

katedrálist építenem?

Mert nincs már él? jelen, csak

múltba réved? átokdobbanású

testvértelen félelem.

T?sarkain kopogtat a rabló id?.

Kékült mosollyal takarom sebem,

a ráncba vésett stigmák b?nös jelek.

Mind arcomra égett h?vös gyémántvirág.

Most könyörtelen semmivé reszketnek

a térdre omlott zokogó imák…

 

Pengébe zárul mezítelen szám.

 

Márté Zs. Fruzsina Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.