Kovács György : Békanász

Még meg sem jelent a kép,

csupán lágy hangok mozgatnak érfalat,

akart tapintás, tömjénfüstölő légmagánya,

akár a miénk is lehetne.

 

A rezdülés külön-külön,

de lehet, épp egyszerre csap le,

mikor álomnak dől kimondatlan vágy.

A távolság magát, önmagán osztja be,

 

hiába nyárparázs,

hiába szalonnanyárs utáni tűzmartalék,

intim perceink a széljárás kiszolgáltatottjai.

A sátortalan telihold, a feledhetetlen békanász

 

örökül maradt, mint nyári fesztivál..

Én itt, s Te ott,

hajlékunk bűntelen mézes csupor,

hiszen csak ők számítanak, a ronthatatlanok…

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/