Elbeszélés

A szeretet íze

* A lomha busz akkorát fékezett, fejem az erős zökkenésbe beleszédült, csak reflexeimnek köszönhetően maradtam talpon. A vezető és vele beszélgetőtársa a másodperc tört része alatt nyitotta ki az első ajtót és ugrottak le. A kényszerű megállás sokkjától magához tért utazóközönség [… Tovább]

Egyéb

Ez abszurdum… ha

  Ma éjszaka álmodtam. Egy szupermarket h?t?pultjában magam megláttam, elámultam.   Mellettem fóliába csomagolt véres húsok. Nyers szagom elviselhetetlen volt. Csak szívtam, szívtam magamba a folpackot.     Jött egy férfi. Csirkemellet akart venni.   Nem vagyok árucikk! – kiáltottam… [… Tovább]

Vers

az ostoba

az ostoba   vendégnek jön – másként figyel –nem úgy, mint amazok, kik itt maradnak holtig szolgaként,és nem tudják mivégre mindez,de vendégnek jön – meglátni eztvagy azt a dolgot, észrevenniembert is mögötte, azt, ki mást hogy is tehetne, hisz itt; [… Tovább]

Vers

Aranyom!!!

Haragszom, aranyom!        S azt vetem szemedre,   hogy direkt csak te jársz                            a fejembe!    Elcsented a szívemet gazul.                Így lettem én a                       [… Tovább]

Vers

Allúzió

Pórusaimba tűnt leheleted zárt magadba, s a lélek. Számolatlan örökkön-örökkel, ólomfalak tövénél is enyémnek becézlek.   …pedig megélt időről állítok szereplőt,  létjelleget, őt…  

Novella

szül?- ?szel?

…mivé lesz az ember, hogyha megöregszik…     A N? lassan ballagott a városka f?utcáján a buszmegálló felé. Ez nap is eljött. Megérte, megélte. Nyugdíjazás. Csak remélni merte, hogy a kollégái valóban sajnálták, hogy már nem dolgozik velük többet és [… Tovább]

Mese

Karácsony

Angyalszárnyon, feny? ágon Kis cseng?kön és nagy szánon Kis csizmában, de nagy hóban, Mindenféle csuda jóban.   Eljön hozzánk szentkarácsony, Ének zendül minden szájon, Gyermeki hang simogatja, A szeretet betakarja.   Örvendjetek-örvendjetek A kis Jézus megszületett. Boldogságot s békességet Ajándékoz [… Tovább]

Elbeszélés

Éjfélkor

*         Ahogy haladnak az évek, decemberben mindig eszembe jut a történet. Azon az emlékezetes újévi prédikációjában a Tisztelendő bácsi arról beszélt, hogy: — Nem az az igazi ajándék, amit karácsonykor kapunk, hanem az, amit szilveszter éjszakáján [… Tovább]

Novella

Téli emlék

                          Az éjjel leesett a hó. Reggel a konyhában elhúzva a sötétít? függönyt, fehér, téli kép fogadott. Még az erd? fáinak ága is vastagon havas volt, ebb?l tudtam, hogy kemény mínuszok „röpködnek”, ahogy mondani szoktuk. Ránéztem a küls? ablakh?mér?re, s [… Tovább]

Egyéb

Ponyvaregény

Basis Situation Az Igazgató kezei er?tlenül hulltak ölébe, hátát megadóan engedte a kopottas b?rfotelbe. Pontosan nem lehetett tudni, lehunyt szemhéja mögé bújva védelmet, vagy megoldást remélt.    Századszor gondolta aznap végig – és nem, sehogy sem látott kiutat.    – Hülyékkel vagyok [… Tovább]

Nincs kép
vegyes

Adj valami jelet’.

Mond meddig várjak én,Szólj hozzám ,legalább egyszer még.Kérélek gyere vissza az életbe,Adj valami jelet végre. Mindent megtennék, amit csak kérszAdj valami jelet,hogy élsz.Tudom mohó voltam,egyszerre mindent beléd akartam.Kérlek bocsásd meg vétkeimetÉs Te, Istenem töröld örökre b?neimet. Most látom csak,mennyit ér [… Tovább]

Novella

Csókavár asszonya csókra vár

* (EGY ÁLOM, EGY MŰVÉSZNŐ, VAGY AMIT AKARTOK)   Ha visszagondolok rá, magam elé idézem, bájos arcába hulló sötét hajának függönye mögül, mindig szomorúságot varázsol rám. Kis otthonából, a tükrös szoba, vadnyugati játékszalon, szecessziós polgári lakás zsúfolt egyvelegéből visszainteget, magához [… Tovább]

Vers

Dylan Thomas szül?házánál

Foto a szerz? privát archivumából: Swansea, Wales, Dylan Thomas szobrával   Dylan Thomas szül?házánál ”A kisvárosban holdtalan az éj, csillagtalan és bibliafekete.”(D. Thomas: A mi erd?nk alján)   Ide London, a gin-szagú, messzi. Hadakoznak apálykor, mint légiveszély A sirályok. Falka-szavuk noha walesi – Brit ez a holdtalan éj. Ha a Pub-ban is Irish a wisky, S csupa néger a blues, mit a wurlicer ád, Hogyan kelta e táj, Dylan-em, hogyan Cymri? Angolul ért a világ. Ma is angolul énekelt Burton, S Liz Hollywoodban, hogy ha nem delirált, Ki a bárd mai nap, s tud-e HWYL-t eme földön – Démoni rétorikát? Csak az indulat éhe valódi, Ima-dalnokod éneke bárhova hull, A mi kotta-jelünk, hol a gót, hol a ruszki, S nem tud az ég magyarul. Ide vaskerítés mögül  lódít Csoda kényszer? fegyverem: tétova lant, De ma Illyés frank-szavú válfaja hódít, S Örkény nyelve flamand. Talán németül ismerik Krúdyt, Ám sehogyan sem Aranyt. Swansea, Wales, l986. jegyzetek:   [… Tovább]

Vers

Hírverés

1.   Fölébredek. Jaj, lágy semmittevés – a rádióból földemet verik, s a három percbe zsúfolt hírverés oldozgatja az álom görcseit.   Mint aki mindent márványkőbe vés, úgy szónokol az éter bölcse itt, honnan e rám tukmált fölismerés, hogy én [… Tovább]

Vers

Ilyenkor

      Ilyenkor csak gyógyillúziók születnek, a többi érzés kullogón vacog. Lázas vagyok, pár fokkal lázasabb a nap, gennyes csomókba fulladnak szavak. Cserepes ajkaimra járnak jéghideg szelek, madarak köröznek sápadt háztömbök felett. Hóba hullnak jégcsapok, szerelmes egybeolvadás, míg máshol [… Tovább]

Vers

Gyertyaláng

Rozsdát old a hólé. Kereszt tövén a sár, vörös csatak. Kergült lovát űzi a szél, viháncol, reszkető kezekből gyenge láng fakad.   Válla mögül felém tekint a gyermek, az elgyötört, a drága, s még vigyáz e házra, az ódon falak [… Tovább]

Novella

Lista

  Az ezüstszín? textilfesték hamar bepenészesedett. Valószín?leg a víztartalma miatt. Az Apa beleszagolt a tégelybe, majd beletúrt a fapálcával, amin száraz rétegeket képeztek a korábban használt festékek. Kiemelt az ezüstszín? masszából egy keveset, amin szapora sárgás fény táncolt. Tetszett neki, [… Tovább]

Novella

A szerencse fia

*          Levelet kaptam Izabellától! A kékesfehér, illatos boríték távol fiatalságom szerelmesleveleit idézte vissza. Nem volt türelmem ollóhoz, késhez nyúlni. Egy kamaszdiák vágyódó hevességével, izgatottan, csak úgy kézzel téptem fel. Iskolás szépírással, megható helyesírási hibákkal, bocsánatos fogalmazással [… Tovább]

Vers

Éjjeli menedék

A fatornyok bocsánatában találtam menedéket. A láthatatlan újhold – ölelte estbe temetkezett az éj: rábólintottam az éjszakára   A gázlámpa sejtelmes aurája oldotta tovább a b?nt a testközelb?l hallgatásra ítélt harangtorony: távoli még a feloldozás