Kovács György : Éjjeli menedék

A fatornyok bocsánatában

találtam menedéket.

A láthatatlan újhold – ölelte

estbe temetkezett az éj:

rábólintottam az éjszakára

 

A gázlámpa sejtelmes

aurája oldotta tovább a b?nt

a testközelb?l hallgatásra

ítélt harangtorony:

távoli még a feloldozás

Legutóbbi módosítás: 2010.01.05. @ 00:32 :: Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/