Haragszom, aranyom!
S azt vetem szemedre,
hogy direkt csak te jársz
a fejembe!
Elcsented a szívemet gazul.
Így lettem én a
legújabb Vazul.
Fülembe forró ólmot öntsetek,
Szemeim rozsdás szemfed? takarja,
NEM a Nappal, veled kelek,
álmom is alakod akarja!
Arany hajad van a kiégett f?ben.
Szemedet látom az égben, a t?zben,
Csókod a tea, egy kosármeccs után,
miattad fogalmazok oly bután.
Bár vak vagyok és trónbitorló,
bitorlom a szerelmed folyton,
feléd kiáltásom mégis elfolytom.
Gyere!
Minél jobban magamnak akarom,
Szép szerelmem,
Jobban nyugszik arany- haragom.
Na ezt vetem szemedre, aranyom!
Aranyos ez az Aranyom. Csiszolatlan gyémánt. Csiszold még egy kicsit! Most sajnos NP, az elrugaszkodott érzelmi vonulat, a másoktól örökölt szópanelek és a reagrím-hibák miatt…de szurkolok neked 🙂
Legutóbbi módosítás: 2010.01.05. @ 19:29 :: Pogány Gábor Máté
