Céltalan csapkodással
telnek el a percek.
Magam vagyok veled,
az ordító csendben.
Hallom, amint hazugságod
koppan, aztán döglött
madárként lehull.
Remeg? templomfalak
között összed?lnek
megszentelt oltárok,
és nem támasztja fel
?ket a boldogtalanná lett
álmok, makacs dörömbölése.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.12. @ 12:58 :: Matos Maja
