*
Húsig csepegtetett szavaid
hitették el velem az időt.
Hátamra kötözött tegnapok,
fényképnélküli krónikások
rajzolnak hajam köré
pókfonál-fényes emlékeket
bazsalikomillatú mosolyodról.
Kéményben csikorognak böjti szelek.
Fényesre fagyott pocsolya jegén
verebek nézik arcukat,
hóban hagynak jeleket,
tavaszba induló magányomnak.
Mint csípás macska
sírva kucorodnék öled melegébe.
Kilenc életem számolatlanul adnám
tenyeredbe rajzolt sorsomért cserébe.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.12. @ 09:44 :: Báder Judit