Titok és átok I. rész. Miss Quijote

Nem könny? kezd? tanárnak lenni.

Garai Etelka lehuppant a buszmegállóban egy padra. Holtfáradtnak érezte magát, kimerítette a mai, kissé eseménydús nap. A vezet?tanácsi gy?lésen, melyen meghívottként volt jelen, egyedül maradt tapasztalt kollégáival, volt tanáraival és az igazgatóval szemben. Sohase volt harcos természet, de tapasztalatlansága még nehezebb helyzetbe hozta. Milyen nehéz volt rászoknia a volt tanárai, jelenlegi kollégái tegezésére! Még most, három hónap után is meg-megbotlik a nyelve… S ?, a kezd? tanárn? oktassa ki nyugdíj el?tt álló kollégáit, volt tanárait és az igazgatót? Érveikkel, ellentmondást nem t?r? álláspontjukkal csak a n?i intuíciója állt szemben. Valami belül azt súgta neki, ennek a problémás fiúnak adni kellene még egy esélyt. Bár ezt nem mondta ki, Mosdóczy Olga, volt osztályf?nökn?je, rá is érzett, s ironizálta is. “Nekem is van n?i intuícióm, s az mást súg nekem!”

    Az viszont er?t adott neki, hogy most tudta meg, miért pont ennek a nyolcadik osztálynak az osztályf?nökségét sózták rá év elején. Az igazgató tett egy megjegyzést, amib?l kiderült, Szebeni Ágota, az el?z? osztályf?nök a múlt év végén kerek-perec kijelentette, nem vállalja tovább az osztályt.  ? volt az igazgató egykori osztályf?nöke… Valahol megérti az igazgatót is, hogy akkor megígérte, hogy keres más áldozati bárányt. De hát senki se volt hajlandó elvállalni. ? pedig nem tudta, mit vállal el, amikor az igazgató els? munkanapján megkérdezte t?le, elvállalja-e. Végeredményben beugratták. Ez a kitolás most kissé harciassá tette. Annyit elért, hogy nem született végleges döntés, arra hivatkozva, hogy Nagy Jancsit nem hallgatták meg. Nem lehetett, mert az utolsó verekedése után elt?nt az iskolából.

    Tény és való, diákkorában is voltak problémás gyermekek a suliban. De Jancsi mindannyin túltett. Indulatos volt, agresszív, vereked?s, minden gyerek félt t?le. Még a középiskolás fiúk se húztak ujjat vele. Kollégái hajukat tépve jöttek ki a VIII. b-b?l. Ami azt illeti, ?t is állandóan provokálta. Többet kiabált Jancsival, mint összes többi diákjával együttvéve. Megtörtént, hogy sírva jött ki az tornateremb?l. Az osztályf?nöki óráknak a fele a Jancsi viselt dolgaival, illetve az osztály viselt dolgainak megtárgyalásával telt el, hiszen sok esetben belerángatta osztálytársait is a balhékba. Néha azért csatlakoztak hozzá, mert féltek ellentmondani neki, de volt olyan is, hogy az osztály élvezte, hogy borsot törhetnek a tanárok orra alá, akik bizony elég sokat kiabáltak velük. Jólesett a büntet?rögtönzések miatt visszafizetni. S nem szabad feledni, tizennégy éves, lázadó kamaszokról van szó.

    Az is az ? fején csattant a vezet?tanácsi gy?lésen, hogy ? ajánlotta Jancsinak, hogy iratkozzon be a karate-klubba. Egy agresszív kölyköt megtanítani, hogy verekedjen? Hogy sikeresebben verje a többit? Hogy könnyebben terrorizálhasson másokat? Ki hallott még ilyent? Hiába magyarázta, hogy a karate önfegyelemre nevel, nem támadó, hanem önvédelmi sport. De nem egy ilyen megátalkodott vereked? esetén! – volt az igazgató válasza. – “Ha majd megöl valakit, felel?s leszel érte!” Reménye valóban nem vált be. Nemrég találkozott sensei Dinuval, a karate-klub edz?jével. Nem jár többet. Egyik napról a másikra kimaradt. Pedig nagyon jól haladt. Nem volt nagyon tehetséges, de sensei Dinu szerint elképeszt?en ambíciós volt. Mióta nem jár többet, az edz? csak egyszer látta, a távolból. Amikor sensei Dinut meglátta, sarkon fordult és elfutott. Vajon miért?

    Gondolatai cikáztak egyik jelenetr?l a másikra. Képtelen volt koherensen végiggondolni egyetlen gondolatsort is. Marcival, a barátjával folytatott telefonbeszélgetés jutott eszébe. Amikor elmesélte neki a karatés kudarcot, Marci azt kérdezte: – Mondd, ?szintén, te kinek a problémáját akartad megoldani? Az övét, vagy pedig az övét, hogy a tied megoldódjon? ?szintén felelj! – Fura egy szerzet ez a Marci. Amikor tanácsot kér t?le, mindig kérdéssel felel. De furcsa kérdésekkel, meghökkent?kkel. Nagyon ki tudja hozni a sodrából ezekkel a kérdésekkel. De érdekes módon id?nként utána egyedül megtalálja a választ. Amikor másodszor szegezte neki Marci ugyanazt a kérdést, akkor nagyon ideges lett. Le is csapta neki a telefont. – Választ vártam, nem kérdést! Nem látod, hogy tanácstalan vagyok? – De nem tud rá huzamosan haragudni. Vonzza Marci, mint a tiltott gyümölcs.

    Másodszor Marci akkor szegezte neki ezt a kérdést, amikor kudarcot vallott, hogy a fiút pszichológushoz irányítsa. El?ször Jancsinak ajánlotta. A lelkifröccsözés közben egyébként is dacos fiú hirtelen keresztbe fonta a karját, s pillantása látványosan ellenséges lett. Mit is mondott? – Nekem nincs szükségem, hogy valaki kutakodjon a múltamban! – Az apját se tudta meggy?zni. Az ? arca is megkeményedett, amikor ezt szóba hozta. – Nem viszem pszichológushoz, hisz nem bolond, csak neveletlen. Ha az anyja látná, forogna a sírjában – mondta.

    Milyen fura egy társadalomban élünk! – gondolta Etelka. – Egyesek képesek havonta fölöslegesen vért venni az üvölt?, ellenkez? gyermekt?l, “mert már rég nem végeztettem el az analíziseit” de pszichológushoz vinni? Az kész megbélyegzés lenne. Pedig pszichológusról, és nem pszichiáterr?l van szó! A magatartásával van a baj, nem a szellemi képességeir?l van szó! A Brassóban néhány éve szervezett szül?k iskolája megbukott jelentkez?k híján. Pedig sokan dicsérték az ötletet.  -“Végre valaki ilyent szervez! – mondták sokan. De ha a szervez? megkérdezte: – Te jössz-e? – a válasz az volt, hogy – Á, az én gyermekem már kamaszodik…

    Megérkezett a 17-es. Felült. Szerencséje volt. Még ül?helyet is kapott. Kalandozhattak a gondolatai tovább az utolsó el?tti megállóig. Kint lakott a Noua negyedben, a város szélén.

    Apja nem volt a szül?i értekezleten. Feltehet?en nem akart szégyenkezni a fia miatt. A problémás gyermekek szülei nem járnak szül?i értekezletre. Van, olyan gyermek, aki azért problémás, mert a szül? nem tör?dik vele, még a szül?i értekezletre sem jár el, és van olyan, aki azért nem jár, mert a gyermeke problémás. Amikor el?ször merült fel benne az ötlet, hogy beszélnie kellene Jancsi szüleivel, akkor kinyitotta a naplót, hogy nézze meg a szülei foglalkozását. Az nem lepte meg, hogy a fiú félárva, és az apja egyedül neveli. De az már igen, hogy apja református pap. A nevér?l nem jött rá, hogy Jancsi a bukaresti úti református pap fia lehet. Hiszen sok a Nagy nevezet? a városban. S amikor a katalógusba vezette be a szül?k adatait, még nem ismerte a fiút.

    Egy pap gyermeke mértéktelenül agresszív, bajkever?. Egy papé, aki a Jézus szeretetér?l prédikál a templomban. Egy köztiszteletnek örvend? személy gyereke. Aki vizet prédikál ezek szerint… Katolikus létére elég rossz véleménye volt a papi pedagógiáról. Bár látott kivételt is, a legtöbb katolikus pap gyermeknevelésr?l való prédikációját demagógikusnak tartotta. “Istenfélésre és szeretetre kell nevelni ?ket” – hangoztatják, de saját tapasztalat nélkül. De hát Nagy Károlynak van saját gyermeke… Végül úgy döntött, nem hívatja fel, hanem ? megy Mohamedhez. – Úgysem jött volna fel – jegyezte meg Szebeni Ágota, Jancsi volt osztályf?nöke. – Nem ér rá – tette hozzá ironikusan. Úgy döntött akkor, hogy miel?tt beszélne vele, megnézi munka közben. Beült tehát egy istentiszteletre, remélve, hogy utána lesz alkalma beszélni vele. Amikor a Példabeszédek közül indította a beszédét, Etelka tenyerében is felállt a sz?r. “A ki megtartóztatja az ? vesszejét, gy?löli az ? fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi ?t fenyítékkel.” Ám végül a prédikáció lényege az volt, hogy ez csak végszükséglet. A nevelés alapja a szeretetnyújtás, s kiemelte az anyai szeretet pótolhatatlanságát. Kiváló szónok szép beszéde volt. Nagy zavarban lett akkor, hogy miként hozza szóba a fiának a rémtetteit. – Ön katolikus, ugye? – szólította meg a mellette ül? n?, amikor vége lett az istentiszteletnek. – Járnak ide néha evangélikusok és unitáriusok is meghallgatni. S ha tudná, milyen családban n?tt fel… Apja alkoholista volt, ahányszor berúgott, megverte. S ez nagyon gyakran fordult el?. Végül egy árokban találták meg, holtan. Az anyja se volt jobb a Deákné vásznánál. Ivott ? is, ült is lopásért. A tiszteletes úr rengeteg verést kapott, s nagyon kevés szeretetet gyermekkorában. Kész csoda, hogy ember lett bel?le. S milyen ember! Láthatja a saját szemével. S szegénynek kijárt a Krisztus keresztje. Feleségét korán elvesztette egy szerencsétlen balesetben, s a fia… – Tudom, az osztályf?nöke vagyok – sóhajtotta akkor.

    – Csókolom – szakította meg merengését Baby, osztályának legjobb tanulója. – Ugye nem fogják Jancsit a mai esetért kicsapni? Tudja a tanárn?, én nagyon nem szeretem ?t, s örvendenék, ha nem lenne többé az osztályunkban, de végtelen igazságtalanság lenne, ha pont ezért csapnák ki. Ha ? nincs, akkor… – hirtelen elharapta a mondat végét.

    – Akkor? – kérdett rá Etelka meglepetten.

    – De ezt nem t?lem tudja, tanárn?! Bocsánat, le kell szállnom! –felelte a kislány, s leperdült az autóbuszról.

    Mi történik itt?- döbbent meg Etelka. – Ez a kislány fél. Fél elmondani. S a szája széle fel van hasadva. Próbálta felidézni a délben történt verekedést. ? volt a szolgálatos tanár az els? emeleti folyósón. Nem tudott addig feljönni a tornateremb?l, amíg ki nem terelte a XI. c-t. Amikor a tanári feljárón felért az emeletre, már csak azt látta, hogy Gerg? a földön fekszik, Jancsi mellette áll. Jancsi ránézett, és elszaladt. Furcsa módon senki se válaszolt, amikor megkérdezte, hogy mi történt. De hát akkor nem is volt erre id?, fontosabb volt Gerg?t ellátni. Gerg?t a ment?k vitték el. Máskor egymásnak a szavába vágva mesélték, Jancsi miként verte meg a másikat. Mint a reggel is, amikor kiverte Ödön fogát, mert Ödön pofon vágta Ildikót.

    Szinte továbbutazott a végállomásig. Utolsó pillanatban kapott észbe, hogy le kell szállnia. Gondterhelten bandukolt az erd? szélén lev? háza felé. Nincs már az édesapja, aki a megállóban várja, ahányszor hazaér. Elég hírhedt lett ez a környék. Néha, amikor esténként a sötétben kell haza mennie, bizony fél is. De most még nincs sötét, csak alkonyodik. Ha Marci itt lenne… “És vajon, akkor is, Marci költözne ide, vagy ? menne Kolozsvárra?” – játszott el a gondolattal. A hét végére Marci ideutazik. Ma kellene valami meglepit készítsen neki. Ha itt lenne, s elmesélné neki, vajon ? milyen kérdést tenne fel neki válasz gyanánt, ahogyan szokta?

    Baby és Gerg? együtt járnak. Vagy csak jártak? S összevesztek volna? Gerg? szájon vágta volna Babyt, s Jancsi a védelmére kelt? De hát félig agyonverte azt a szerencsétlen Gerg?t, úgy, hogy a kórházba került. Gerg? és Baby nagyon csúnyán összeveszhettek, ha Gerg? megütötte. ? egy olyan békés fiú… S Baby bármennyire is haragudott volna Gerg?re, elvárta volna, hogy Jancsi ennyire megverje? Amikor Ildikó védelmére kelt Jancsi, s kiverte az Ödön fogát, fel volt háborodva, mert túlzottnak találta a Jancsi reakcióját. S mit?l fél Baby? S Baby a megyei kórháznál szállt fel a buszra! – döbbent rá hirtelen. Tehát meglátogatta Gerg?t! Baby tehát Gerg?vel nem veszthettek össze! Vagy Baby elment Gerg?höz a kórházba kibékülni? De akkor miért védi Jancsit? Jó-jó, de ha Jancsi nem b?nös, miért futott el?

    A kapuja elé ért. Ekkor látta meg a siet?s léptekkel közeled? két húsz év körüli suhancot. Valamiért ösztönös pánik fogta el. Kétségbeesetten kereste táskájában a kapukulcsot, még sikerült a kulcslyukba is helyeznie, de már nem jutott ideje elfordítani.

 

(Folytatás következik: II. rész. Egy helyzetnek nem megfelel? érzés)

 

 

46látogató,2mai

Szerző Vandra Attila 778 írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.

8 Komment

  1. “Sok Jancsihoz meg kell érezni a “használati utasítást”, és sok Jancsiról derül ki, hogy sebzett lelkű, és a tüskés külső egy szeretetre vágyó belsőt takar.”

    S mlyen érzékeny-egyik- másik, de takarják, művészien. Volt egy ilyen diákom. Nem erekedett, de több tanát leadta az osztályukat. Én imádtam őket, Gyuszival az élen. 96-ban érettségizett, de még néha felhív.

Hagyj üzenetet