Sánta Zsolt (flo) Szerző
Vezetéknév
Sánta
Keresztnév
Zsolt (flo)
10 év Nincs Komment

mintha hajtana az akarat
stimuláló-szerek nélkül
vörös-bili fejemen
szent-aura ez nekem
kopott tudatom

 

 

mintha hajtana az akarat

stimuláló-szerek nélkül

vörös-bili fejemen

szent-aura ez nekem

kopott tudatom

 

láttalak hamuszín? arccal

fekete-parókával kedves

kebel-láncaid csörögtek

s szentségtelen-illatod

legyeket vonzott

s engem

szerettem magas homlokodat

 

hajókba-vizel? patkányok

semmit sem kímélnek

leginkább a szökött-hajnalt nem

papírfecnire festve

arcomon

 

belém botlottál – szegény

képregényh?snek hittél

egyszeri szilaj acélváznak

széthullni akaró hiteden

rossz lóra tettél velem (is)

gyenge hamupip?ke

gyors-paripás és p?re

hajnalok lenge szerelmese

nem találom fényképedet

hiába keresem

tudatomban

 

elillant a ma

kevés parfümillatot hagyott

a holnapot Giorgio Armanival

töltöm tele

hadd prüszköljenek a lányok

sz?k-kedves mosollyal

ágy-utcám szegletén

 

szeretem a fákat

nem beszélnek

elnyelik az ugató hajnalokat

az alkonyban meg zokognak

hogy elillant megint

egy rosszul lezárt nap

kedveseim ?k

a csönd félszeg ?rei

s mint a csipkésszél? medúza

minden zajra összeugrik

energia-töltött leng? uszályuk

kismillió karjuk

a fáradt es?s szélben

szeretem az arcukat

a kitapinthatatlant

sosem vágnám ki ?ket

messze még a hajnal

s ilyenkor dalolnak

boldog-öntudatlan

 

LSD nélkül

 

szétgurult könnyeimet szedem

a koszos úton

majd szétfolyok hirtelen

múló patakká válva

gondoltam

gyöngy terem a mélyben

s lemosnám a rájuk tapadt

ezeréves ragacsot

de csak gyökérdúcokra leltem

gyenge hangyaétkekre

tévedni emberi dolog

de visszafolyni nem tudok

dacolva a newtoni-alaptörvénnyel

 

farkaséhes lettem

kiapadhatatlanul

11 év Nincs Komment

hangutánzó szavak
porlepte töredékek
értéktelen semmiség
a múló id? szemében

hangutánzó szavak

 

porlepte töredékek

értéktelen semmiség

a múló id? szemében

 

elemészt a csend

 

 valaki tar szavakkal hív

visszhangja füledhez ér

s lépdelsz mégis vakon

rezzenetlen

 

akár az odúját vesztett rend

 

er? s képzet

hatalmas talpakon átfolyó indák

bizarr happy-end Hollywood

 

leláncol sós ajkad

tengeredbe veszek

mintha érintenél

de csak gy?r?z? medúza-had

ölel

 

partjaidra hulltam

én örök Robinson

s magába zár

h?s ligeted – temet? tested

 

csillagok porát kutatom

elt?nt fest?i idillt

a zárt kozmosz

rettent? szirtjein

 

de sz?rt zajain összevisszaság

csak a rend

11 év Nincs Komment

napalm alszik fáradt csöndben
bukó kegy most a Nap
ásít s fénye hulló penge
mely felszántja álmaimat

 

napalm alszik fáradt csöndben

bukó kegy most a Nap

ásít s fénye hulló penge

mely felszántja álmaimat

 

nem nézek most sem derengést

sem sápadt hullását a mának

árnyékból sz?tt lidérckedést

vagy beporzását sz?z virágnak

 

hajnalig tartó duhajkodást

vagy sínen való kutyaugrást

mit nekem a boldogtalan szó

rabolt szívben ?rt fakasztó

 

csend fürdik aszott ág-karmok közt

rügytelen most minden szavad

megízleltem csecs-bimbóid

s itthagytál tört gyomok alatt

 

búzák gondtalan hajladoztak

magot szórtak árnyékodnak

s te mint csapzott közöny-madár

szívem táján rossz fényt hagytál

 

befagyott százszor csacska tavad

ízes gondolataid mint bántó nád

vagy ezerszer rám tornyosultak

ha csillag hull ott téged látlak

 

olyan fáradtan kél a Nap

mintha nem akarna telt fényt adni

virágból font kelyhem nyújtom

felé – benne gy?rt bánatom

 

de nem oldja fel a szent nyugalom

nem érzek túl a nádakon

11 év Nincs Komment

Mint ki hontalan
most olyan a fény
elveszve nagyváros
panell-erdejében

Mint ki hontalan

most olyan a fény

elveszve nagyváros

panell-erdejében

lángpallossal jött

s most foszlott remény

ebben a fázós

holt-szürkületben

nem nézni csörg? pénzt

sem tanmeséket

ezüst huszár-pengét

fény-menedéket

csak a ma számít

közöny ordít bambán

s kibicsaklik a karó

a holnap derekán

 

11 év 7 komment

szedrekbe öltözött útmenti házak
vidám torkokból harsona nóta
körbefolyt szilárd emléketek
köd homályba veszett: ki menti meg?

szedrekbe öltözött útmenti házak

vidám torkokból harsona nóta

körbefolyt szilárd emléketek

köd-homályba veszett: ki menti meg?

 

csorgó izzadság mi tenyeret veri

hulló kalász és kender szikár rostja

körbefogva és hull a nóta

arcotok most a föld tapossa

 

megállni nem tudó er? s robot

esti hangulat csak a fény-ima

asztal közepére felt?zve-szúrva

kérdem: hangotok most merre kopog?

 

itt a becsület nem torzított lelket

nem csapongott buja vágy holdkórja

megfullad szívem mert köd kezébe

s a holdfény képébe temetkezett

 

rejtett szíveteket ki menti meg?

 

 

11 év 4 komment

hangyányit aludj
szél fagya b?gjön nyersen
ne rogyj a hóba
ne tégy úgy mint Isten

 

hangyányit aludj

szél fagya b?gjön nyersen

ne rogyj a hóba

ne tégy úgy mint Isten

 

varkocs szakállad

hajad zúzmara liget

olajos a lámpa mely

félve továbbvezet

 

közöny a táj most

mint rossz átok tombol

féktelen mez?in

csend-akarat kolompol

 

sós most a könny is

kiszáradt tóba hull

szíved ?rjében oly

megfoghatatlanul

 

pont a sivatagban

kit kutyák csaholnak körbe

volt fény vidámságnak

csak elhullt temet?je

 

a szél meg zúgva hadar

pernye torz szavakat

ember ki küzdöttél

kiáltásod sem maradt

 

a Nap megint felível

ki itt nem alszik soha

otromba játéknak

bizarr rossz asszonya

 

k?halom áll kurtán

s mozdulatlanul

két kutya sír az égre

mellette vigaszul

11 év 5 komment

ráncosragyúrt hegyek ormát
asszonyi felh?k ölelik
rajta alvadt vérben a Nap

 

ráncosragyúrt hegyek ormát

asszonyi felh?k ölelik

rajta alvadt vérben a Nap

 

lélegzem, mintha ott lennék

valami sírtalan csendben

 

nem idegen

aszfalton léptem

bár a szél

maradásra tartana

 

ha aranyból lenne öt ujja

11 év Nincs Komment

Harcban ne hagyd magad,
római dac repítsen:
tarsolyod mélyén, bolond,
üvegkehely az Isten.

 

Harcban ne hagyd magad,

római dac repítsen:

tarsolyod mélyén, bolond,

üvegkehely az Isten.

 

Porcelánbábu vagy,

talpad r?t föld töri:

s távolbahullt rég minden,

mi benned emberi.

 

Sziklaorom becsületed

fagyod elkoptatta:

h?s szemed vizét

az éjjel besározta.

 

Szaladj, mint ki rég

nincstelen s árva:

benned úgysem gyúl ki

f?nix szent virága.

 

Te bizarr s mértéktelen,

mindent elemészt?:

gyötr? t?z a lelked,

feneketlen s medd?:

 

Meddig ócsárolod még

nappalát a t?znek!

Hullásod szent vágy

az emberi szívnek.

 

Kormos t?led fent

minden arany felh?:

betemetném múltad,

ha j? az égi veszt?.

 

De változásod apadt tó

most komor szívemben:

nézem, ahogy süvöltve döngsz

fenn az egekben.

 

Kavicsot dobok hínáros tóba

zúgó Metropoliszod el?tt:

s fejem lehajtva sír a nóta,

hogy múlj, mint én, miel?bb…

11 év 7 komment

Villámló kedély
vagy h?vös melankólia:
asszon kedved messzi völgyek
h?s vizébe fúlva.

Villámló kedély

vagy h?vös melankólia:

asszony kedved messzi völgyek

h?s vizébe fúlva.

 

Parázs harag vagy

olvadó jéguszály:

eggyé válva csak

holt ligetek közt jár.

 

Banális blúz, h?s zeném

mint kopott szalag pörög:

lejárt, unt lemezén

az éjjel félreköp.

 

Hajnal volt társ ekkor,

s nem kívánt személy:

h?s kavicsokra hull

most minden szenvedély.

 

Bennem barackmag potyog,

lerágott húsát eszem:

lám kél a nap

a távolba nyúlt vízen.

Sánta Zsolt (flo) Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.