bukó kegy most a Nap
ásít s fénye hulló penge
mely felszántja álmaimat
napalm alszik fáradt csöndben
bukó kegy most a Nap
ásít s fénye hulló penge
mely felszántja álmaimat
nem nézek most sem derengést
sem sápadt hullását a mának
árnyékból sz?tt lidérckedést
vagy beporzását sz?z virágnak
hajnalig tartó duhajkodást
vagy sínen való kutyaugrást
mit nekem a boldogtalan szó
rabolt szívben ?rt fakasztó
csend fürdik aszott ág-karmok közt
rügytelen most minden szavad
megízleltem csecs-bimbóid
s itthagytál tört gyomok alatt
búzák gondtalan hajladoztak
magot szórtak árnyékodnak
s te mint csapzott közöny-madár
szívem táján rossz fényt hagytál
befagyott százszor csacska tavad
ízes gondolataid mint bántó nád
vagy ezerszer rám tornyosultak
ha csillag hull ott téged látlak
olyan fáradtan kél a Nap
mintha nem akarna telt fényt adni
virágból font kelyhem nyújtom
felé – benne gy?rt bánatom
de nem oldja fel a szent nyugalom
nem érzek túl a nádakon
Legutóbbi módosítás: 2010.02.03. @ 10:36 :: Sánta Zsolt (flo)