Nap: 2010.02.23.

Nem adtam neki Azt a megrágott Kiflivéget Se hold se semmi Más mi kontúrozná A messzeséget Barnás ráncosra aszott Beton és oldalt tornácok Csak a csillanó szemek fénye De az is csak üresnek látszott   A világ vége Vagy valami [… Tovább]

Szívemb?l kitépett…szép Kágya, búháza,tivornyázhatnék ottlada-ladi lomba.rohannék is haza…rögvest,els? szóra…csak hát, magamnaknem vagyok már ura.birsalma kellenegörcsös öreg fáról,bort innék hozzája,töklopó szájából.lányokat keresnékhomályos múltamban,kérnék sokat, jót és szépet,de már hol van……

Tenor Tódor délceg kakas, tolla fényes, hangja magas.  Napkeltének dallal hódol, az egész farm neki bókol.   Képzeljétek, hogy járt reggel, úgy emlékszem, éppen kedden. Kukurikúúúúúú! – zengte volna, csak nem szólalt meg a torka.   Hideg vizet ivott este, [… Tovább]

Vigaszom lettél   Hiszek egy más világban. Mert Te el (le) jöttél hozzám onnan, csillogó,szép ruhát adtál szomorú lelkemre. Csókoddal arconsimítottál, s vigaszom lettél. Köszönöm. ———————————————————– Jobb lett. Jóval jobb a vers, így rövidített változatban, de nem tesz jót neki [… Tovább]

Annyi mindent megéltem a földön Jött napokkal már nem kell vesződnöm Jártam fényben, sorvasztó sötétben Szivárványként Isten köntösében   Hozzám törpültek hegyek, havasok Befogadtak galambok és sasok Csalóka ábránd ontott rám tömjént Hordtam bűneim zöldmészkő tömbjét   Lázadni bátran gyávák [… Tovább]

Angyali érintés    Annyi év eltelt már “azóta”… Nehezen jönnek a szavak még mindig. Gondolatok, vagy csak gondolatok töredéke. A szemed. A mozdulataid. A hangod.  Minden olyan,mintha itt lennél. Mit mondjak még? Hogy még mindig itt vagy, és hiába minden, [… Tovább]

Nyakunkba borult az este, kint szúrós szél söpri a kertet. Szerelmünk sötétben mécsvilág, egymásba fonjuk kezeinket.   Te mindig magadhoz veszel, mikor világnyi egyedül vagyok… Csókod csitítja éhem, paplanomon szemeid párban járó csillagok.

  Lám, a téli kérget hántaná le, rozsdabarna már, ütött-kopott   kertben a fák szél-himbálta ága. Varjúsereg új ösvényt tapod   szürkülettel vemhes fellegekbe, éles cs?rrel vág egymás szavába   átvonulva fent az alkonyégen, mintha poklok hadserege lenne.   Égi [… Tovább]

  Szarvascsapáson, tétova lépttel portyázni indul a reggel. Héjasra hízott tört havon, patanyomokban vizek születnek, sz?rt fényben, ködként aludni mennek ó-temet?kbe baglyokba rekedt, itt ragadt lelkek és a sötétség.   Piros rügyeken pattan a fagy maradéka, viasz reped, fázik a [… Tovább]

  Nyugtalan a lelkem.Talán elmegyek múzeumba. És ott hagyom szoborként egy k?lapon.   Ilyen leszel, ha hülye vagy – jó cím, nem? (Neked tetszene, tudom.)   Néznék az emberek: mi ebben a m?vészet!?   De hát nem lennél mellettem!   [… Tovább]

azaz: tavasz legyen! Akácokon, orgonákon, jázminokonül a semmi.Ki kéne már tavaszodni,napsugárnak pödörögni,gyerekeknek hancúrozni.Úgy szeretnék meleg napbanelmerülni tengerhabban,kupolákat látogatni,Giotto-képet elcsodálniegy naphosszat.

Két példaképem van a technikákat illetőleg, Romhányi József és Szilágyi György. Mindketten virtuózai voltak a tollnak, a rímnek. Agymenésemet Szilágyi György: Maszek Ballada című verse nyomán próbáltam elővezetni. Ha majd olyan könnyedén bánok a szavakkal, mint fenti példaképeim, akkor egy [… Tovább]

*     Gyermeki naivitással nézek még mindig előre keresve a fényt a megkopott emlékek könyvét kezembe véve, az álom fejezet ezer lapját, a szeretet néhány fakó oldalát lapozom, a soha-meg-nem-kapott ajándékokat kutatom, még mindig a szivárvány színes szalagját  képzelem [… Tovább]