Tiszai P Imre : Remény/telenség

*

 

 

Gyermeki naivitással

nézek még mindig előre

keresve a fényt a megkopott

emlékek könyvét kezembe véve,

az álom fejezet ezer lapját,

a szeretet néhány fakó oldalát

lapozom,

a soha-meg-nem-kapott ajándékokat

kutatom,

még mindig a szivárvány színes szalagját

 képzelem a szürke égre

és hittel várok a holnap ígéretére,

de már megtanultam,

hogy minden kezdet egy új reménység,

/mikor még velünk az ég/,

de majd elfordul tőlünk Isten,

s hátunk szántja

a sors kegyetlen ostora,

fizetünk a néhány szép pillanatért

lelkünket kiforgatva,

/s megnyugodva várunk

az elmúlásra/

Legutóbbi módosítás: 2010.02.23. @ 06:07 :: Tiszai P Imre

Szerző Tiszai P Imre 340 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén