H.Pulai Éva : Magyar könyv az indiaiaknak

Nyomtatás

Mintegy ezer oldalas, kétkötetes m? jelent meg Indiában Amrita Sher-Gil (1913-1941) magyar-indiai fest?n?nek, a modern indiai képz?m?vészet úttör?jének írásaiból Önarckép levelekben és írásokban címmel.

A könyv Salman Rushdie, a világhír? indiai író el?szavával látott napvilágot és február 17.-én mutatták be az újdelhi Modern M?vészetek Nemzeti Galériájában, valamint a Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központban.

Lázár Imre, a delhi magyar intézet igazgatója szerdán elmondta: a kétkötetes munkát – amely a m?vész valamennyi fennmaradt levelét és írását tartalmazza – Vivan Sundaram fest?m?vész, Sher-Gil unokaöccse szerkesztette és látta el jegyzetekkel. Az eredetileg többségében magyar nyelv? írásokat a magyar születés? Shobha Nehru, Köves Margit, a delhi egyetem magyar tanára, valamint Lázár Imre intézetigazgató fordította angolra.

A gazdagon illusztrált kötet a fest?m?vészn? 147 alkotásának színes reprodukcióját, valamint több száz fotót és a levelek nagy részének facsimiléjét is tartalmazza – tette hozzá az igazgató.

Amrita Sher-Gil (dévanágari írással: à¤â?¦Ã Â¤Â®Ã Â¥Æ?ता शà¥â?¡Ã Â¤Â°Ã Â¤â??िल) (Budapest, 1913. január 30. – Lahor, 1941. december 5.) magyar származású indiai fest?m?vész.

Az Amrita nevet a pandzsábi Amritszárról, a halhatatlanság helyér?l és a szikhek szent városáról kapta. Magyar keresztneve Dalma volt. Hazánkban életm?vét kevésbé ismerik, de Indiában a 20. század egyik legnagyobb modern fest?jeként tartják számon, aki Indiában új festészeti irányzatokat hozott létre. A posztimpresszionizmus követ?i közé tartozott, példaképei Paul Cézanne, Paul Gauguin és Amedeo Modigliani voltak. Fiatal lányok (Three girls) cím? festménye 1933-ban elnyerte a párizsi Szalon aranyérmét (Grand Salon, Gold Medal), Amrita Sher-Gil lett az egyetlen ázsiai és a legfiatalabb fest?, akit a Szalon tagjává választottak 2000-ben a 20. század legjelent?sebb 100 indiai személyisége közé választotta egy tudósokból álló társaság. M?vészetére nagyban hatottak gyermekkori magyar élményei (ezek nyomán született a Falusi piac cím? képe), valamint az ázsiai miniatúrafestészet. A régi és a modern ötvözete Indiában egy addig ismeretlen kifejezésformaként jelent meg Amrita m?vészete által. 2006 márciusában az 1938-ban festett Falusi piac (Village Scene) cím? képét 69 millió rúpiáért vásárolta meg egy indiai üzletember Nand Khemka, ezzel a kép India legdrágább festményei közé került. Hegyvidéki n?k (Hill Women) cím? képe 1978-ban postabélyegen jelent meg Indiában. „Végtére is a rejtélyes lángelme megtestesít?je volt” – írta a fest?n?r?l Anjana Rajan Portrait of the artist as a rebel (A m?vész, mint forradalmár portréja) cím?, Yashodhara Dalmia m?vét elemz? írásában. Amrita Sher-Gil életm?vének nagy részét a delhi Modern M?vészetek Galériája (National Gallery of Modern Art) ?rzi.

Amrita Sher-Gil 1937

Édesanyja Gottesmann Marie-Antoinette, Baktay Ervin testvére volt. Felvilágosult nevelésben részesült, szerette a m?vészeteket, kiválóan tudott zongorázni. Egy európai utazása során, Londonban jelentkezett a Viktória királyn?nél vendégesked? Bamba hercegn? hirdetésére. A Szikh Birodalom utolsó maharadzsájának, Dalip Szingnek a lánya zeneileg m?velt társalkodón?t keresett maga mellé, aki majd hazakíséri ?t Indiába. Marie-Antoinette Bamba hercegn?vel 1911-ben érkezett Pandzsábba, ahol találkozott Szimla rádzsájának fiával, Umrao Sher-Gillel. A találkozásból szerelem lett és a fiatalok hamarosan összeházasodtak. Umrao Singh Sher-Gil Majithia gazdag szikh arisztokrata család sarja volt, a szanszkrit és perzsa nyelvek tudósa, filozófiát és teológiát tanult, de foglalkozott csillagászattal és természettudományokkal is. Öt nyelven beszélt, úttör? szerepet játszott az indiai fényképészet megalapításában.

1912 tavaszán Budapestre költözött a házaspár, egy Szilágyi Dezs? téri bérházba, melynek Bartók Béla is a lakója volt. Itt született 1913. január 30-án els? gyermekük, Amrita, és 1914 márciusában húga, Indira. Az els? világháború kitörését követ?en a család kiköltözött a városból, el?bb a Budai-hegységbe, majd Dunaharasztiba. Amrita élete els? nyolc évét Magyarországon töltötte. Fest?m?vészi hajlamai korán megmutatkoztak, már ötéves korában akvarelleket festett az édesanyja biztatására. A kisgyermekre nagy hatást gyakoroltak az édesanyjától hallott népdalok és népmesék, a népviseletek és a magyar táj. Iskolába nem jártak, házitanítójuk tanította meg ?ket írni és olvasni magyarul, ebben az id?ben csak magyarul beszéltek. Amrita már Magyarországon is tanult festegetni, nagybátyja Baktay Ervin útmutatásával. Akkori rajzait a népmesék és a népdalok ihlették, kés?bbi festményein is fellelhet? ez a hatás.

Falusi piac

1921-ben a család Indiába utazott. Indiában Beven Pateman segített továbbfejleszteni rajztudását, f?leg akvarelleket és portrékat festettek.

1927-ben a nagybátyja, Baktay Ervin meglátogatta ?ket Indiában, és örömmel látta, hogy az utóbbi években milyen nagy m?vészi fejl?désen ment keresztül a lány. Javasolta neki, hogy dolgozzon él? modellel, amit addig még nem próbált ki. A modellek a családtagokból és a család körüli emberekb?l álltak. Baktay Ervin kritikus szemmel vizsgálta a m?veket és sok jó tanáccsal látta el.

1929-ben a család Párizsba költözött. Amrita el?ször a Académie de la Grande Chaumiére-ben tanult Lucien Simon iskolájában. „Nem tanított, hanem hagyott kínlódni minket” – írta Amrita levelében mesterér?l a legnagyobb elismerés hangján. Az itt töltött id? után a híres École des Beaux-Arts tanítványa lett. Fiatal kora ellenére nagy jöv?t jósolnak neki kiemelked? tehetsége miatt. Megismerkedett a m?vészeti szalonokkal, galériákkal, múzeumokkal, tanulmányozta a kortárs festészetet, ugyanakkor a régi m?vészek alkotásait is. Ebben az id?szakban a párizsi bohémek életét élte. Képei sorra születtek, több kiállításon vett részt, portréi nagy sikereket arattak, díjakat nyert.

Három lány

1933-ban a Három lány cím? képével bekerült a Párizsi Szalonba (Grand Salon Paris) és elnyerte az Aranyérmet. Ebben az id?szakban többször járt Magyarországon is. Az indiai haza utáni honvágy azonban er?sebb volt, mint a nagyvárosi élet vonzása, 1934 novemberében családjával hazaindult Indiába. Az emancipált, m?velt n?t megdöbbentette az Indiában uralkodó szegénység. Festményein csontsovány embereket ábrázolt, a mindennapi élet küzdelmes történései jelentek meg rajtuk, portréi szomorúak voltak. 1935 és 1937 között született m?veire a nyugati technikák és az indiai szellem együtt hatása a jellemz?.

1936-ban Karl Khandalavala, m?vészeti kritikusa és barátja tanácsára délre utazott, hogy „gyökereit” felfedezze, kiállításokat és anyagi sikereket remélve. Az utazás igazi élményei számára az adzsantai és elúrai barlangtemplomokban tett látogatásai, a Pahari miniat?rök felfedezése volt. 1938-ban Magyarországra utazott, hogy újra találkozzon gyerekkori szerelmével, Egan Viktor orvostanhallgatóval, aki els? unokatestvére volt. Szülei tiltakozása ellenére a fiatalok összeházasodtak. Amrita rajongásig szerette Ady Endre költészetét. Sokat kirándultak, Ver?ce, Zebegény, a Dunakanyar, Dunaharaszti legalább olyan meghatározó élmény maradt a lány számára, mint találkozása Karinthy Frigyessel, Bartók Bélával. Nagyon m?velt n? volt, csodálta Baudelaire, Verlaine költészetét, Dosztojevszkij, Thomas Mann, James Joyce, D. H. Lawrence és a modern magyar írók, páldául Szabó Dezs? regényeit. Viktor doktorátusának megszerzése után és a világháború kitörése el?tt, 1939 júniusában Indiába költöztek a családi otthonukba, Uttar Pradesh állam Gorakhpur városába.

Két elefánt

Amrita a táj és a környezet tanulmányozásával töltötte az idejét. Innen számítjuk festészetének második szakaszát. A bengáli iskola, a Kalkutta csoport, Jamini Roy, Rabindranath Tagore hatott m?vészetére er?teljesen. A Két elefánt cím? festménye már ezt a letisztult stílust tükrözi. 1941 szeptemberében a házaspár tovább költözött Lahoréba. Férje itt rendel?t nyitott, ? pedig m?termet rendezett be. Nappali fénynél festett, kerülte a mesterséges megvilágítást. Els? nagy kiállításának megnyitójára készül?dtek, amikor Amrita megbetegedett. A betegség hirtelen tört rá és nagyon súlyos volt. Rövidesen kómába esett és 1941. december 5-én Amrita egészen váratlanul meghalt. Másnap a hagyományos indiai rítus szerint testét elégették és a Ravi folyóba szórták, így a betegség és a halál valódi oka rejtély maradt. A korabeli pletykák szerint Amrita állapotos volt, és a nem kívánt terhesség megszakítása okozta hashártyagyulladás végzett vele.

Halála után festményeit Indiában nemzeti kincsekké nyilvánították. Nagy hatást gyakorolt a kortársakra, új stílusirányzatot teremtett. Mivel felháborította a szigorú kasztrendszer és a n?k kiközösítése a társadalmi életb?l, els?ként festette meg a nincsteleneket, páriákat, ami nagyon merész tett volt. Ebben az id?szakban f? m?faja az életkép volt. Festészete összeköti a posztimresszionista stílust India hagyományos m?vészetével.

A Modern M?vészetek Nemzeti Galériájában a könyv szerkeszt?je és az indiai kulturális minisztérium államtitkára mutatta be az Önarckép levelekben és írásokban cím? kötetet, a magyar intézetben többek között magyar, francia és angol nyelven hangzottak el részletek Amrita Sher-Gil leveleib?l. A könyvbemutató eseményein az indiai kulturális és m?vészeti élet számos ismert személyisége vett részt.

Hegyvidéki n?k

Forrás

MTI

kultupart.hu

wikipedia.org