Tóth Zsuzsa Szerző
Vezetéknév
Tóth
Keresztnév
Zsuzsa
10 év 7 komment

In Memoriam

 

Belesimulok a múltnak ködébe,
majd felidézem mozdulataid.
Mindet jól ismerem…
– Istenem!
Nincs többé találkozás,
csak emlékezés,
s az összekulcsolt ujjaimra
rálehelt, rásuttogott ima.
– Üt a szívem.
Lüktetését hallom.
Már csak ez tartozik  hozzám,
ez a gyengén doboló visszhang,
mi bel?lem kiszakad,
majd elnyeli a csönd…
Sehol se vagy, és mindenhol vagy.
– Hívlak!
Fények az arcodon, szemeden,
hiszem!
 – Egyszer újra látom.
S akkor, mikor újra látlak,
majd nem lesz több félelem.
In Memoriam:
– Rád emlékezem.

11 év Nincs Komment

Csillaghullás

Szívet kéne tán cserélni,
mert a régi kopott.
Boldogtalan éveihez
túlságosan szokott.

Könnycseppekben megfürdetem,
s elbúcsúzom t?le.
Boldog álmot, s reményeket
nem várhatok t?le.

Nincs rajta már hely a sebnek…
– Nem marasztal senki.
Úgy szeretnék egyszer végre
hulló csillag lenni!

Ólomlábon jár az id?,
képzelt útra lépek…
– Álmaimban gondolattal
magam ellen vétek.

Csillaghullás rövid léte,
oly könny? most hullni.
Fájdalomból, s könnyeimb?l
csöndben elvonulni.

Meleg ölét elém tárja
szótlan ragyogással.
Hívogat,és nem tör?döm
most már semmi mással.

Ami szép volt, velem marad,
nem tudok mást tenni.
Így akarok fényben élni…
– S hulló csillag lenni.

11 év 8 komment

 

 

 

 

Búcsú

 

Nem enyém a remény,

s nem Tiéd az öröm.

Nem vár reánk boldog élet,

csak fájdalom,s közöny.

 

Nem felelek,hiába szólsz,

s nem felelsz hiába szólok.

Vágytalan lett ölelésünk,

 

s elkoptak a csókok.

 

Hazudtam Neked,

mert tudtam

el akarsz menni.

Azt hazudtam,

többé már

nem tudlak szeretni.

 

Érzem mint fogy a remény,

s érzed mint fogy az öröm.

Már nincs hozzám közöd,

– S nincs hozzád közöm.

 

El kellene futni…

Vagy tán kiáltani – Ne tedd!

Hogy még csak egy pillanatig

hajtsd a vállamra fejed.

 

De nem szólok – Csak nézek Rád.

Mert búcsúzik a szemed…

Egy pillanatra arcomhoz érsz.

– Megremeg a kezed.

 

Fájt az érintésed,

hisz’ utoljára tetted.

Könnyek nélkül sírok,

mert a könnyeket

Te sohase szeretted.

 

Lehajtom a fejem…

– Menj már!

És ne is nézz vissza.

Ne lásd,hogy a szívem

a könnyeimet issza.

 

Csukott az ajtó.

Csukott a szemem.

Jó,hogy Neked nem fáj…

– Egyedül csak nekem.

 

 

 

11 év 3 komment

 

 

 

Itt háború dúl

 

 Ó,Ég! Nehéz-e fekete terhed?

T?led senki sem kérdi meg.

S nem szakad-e csillagos palástod,

ha nedved sárga, zizeg? füvekre rakod?

 

Ó, Föld! Testednek fáj-e a bomba,

mit magukból vasmadarak köpnek,

s kötözetlen sebeidben holtak feküsznek.

Ártatlanok. Kiket már soha nem ölelhetnek karok.

 

Névtelenek. Kik hallgatag gödrök

tátongó gyomrába így lesznek temetve.

S éjjel, nappali fényben elfáradt szirénák

ordítják torkukat rekedtre:

 

ITT HÁBORÚ DÚL!…ITT HÁBORÚ DÚL!

 

Ó, miféle átkozott világ ez,

melyben rettegni kell a percet?!

Melyben parancsszóra érkezik a halál,

melyben ki távolról nézi is, elborzad bele?

 

Mert dombok púpos hátán a zizeg? füvet

már nem langy es? öntözi:

Még alig élt fiaink büszke vére,

kik a hazáért éltek. S ebbe haltak bele.

 

Ó, Ég! Nehéz-e fekete terhed

csillagaid alatt, s még azon is túl?

 Ó, Föld! Testedet fémek szakítják szét,

s lelkünkben Érted is ég a gyász.

– Itt háború dúl.

11 év 6 komment

Seb lettél bennem.

Mint aki néma hallgatok,

mert bánt a szó is.

– Mert a szívemben hagytad arcodat.

Feldúlsz – felkavarsz.

Kibuggyanó könnyem

végigszánt az arcomon,

de nem tudlak elengedni.

– Mert el?ttem fénylesz.

Seb maradsz bennem.

Mert ugyanúgy, mint régen

már sohasem lesz többé.

S a mosolyod,

– Csak fájó emlék marad.

11 év 3 komment

Kövek a parton,

Beléjük rúgok.

Könnyez? szemmel

Valamit súgok.

 

Nem hallja senki,

Egyedül vagyok.

Körülnyaldosnak

Tajtékzó habok.

 

Ölel a tenger,

Elnyeli szavam.

Úgy fáj az élet,

Kisírom magam.

 

Kövek a szívemen,

Nyomják a lelkem.

Ott égnek bennem,

Mert szeretni mertem.

 

Háborog a tenger,

A testvéred vagyok.

Add vissza ?t nekem!

– Különben meghalok.

11 év 7 komment

Szívemre markolom kezem,

Nem hallod fuldokló szavam.

Nem látod? Könnyes a szemem.

Itt vagyok egyedül, magam.

 

Lelkembe tiportál, Isten!

Halld meg hát vádoló szavam.

Elvetted, s odalett minden.

Itt vagyok egyedül, magam.

 

Lelkéért lelkemet adom!

Halld meg hát könyörg? szavam.

Nem látod? Könnyes a szemem.

– Ne legyek egyedül – Magam.

11 év Nincs Komment

Ott vagy velem mindenhol

A mellemen nyugvó kezem alatt,
A tájon vadul nyargaló szélben.
Az alvó hegyek aranyló lábánál,
S a Naptól, fényben úszó Égben.

A párnámon száradó könnyben,
A kimondatlan szavakban,
Az erd? suttogó s?r?jében,
S a lehullott avarban.

A siet?s h?s patak vizében,
A léptem alatt roppanó hóban,
Az ablakon végigcsorgó es?ben,
S a némán ringatózó tóban.

A liliom bódító illatában,
A friss meleg kenyérben.
Ott vagy velem mindenhol…
– Bennem élsz egészen!

 

11 év Nincs Komment

Ó, nagyon itt vagy még.—————–nem kell az Ó, túl pátoszos…
Ki vagy Te,
hogy bens?mben égve
utat törsz magadnak?
Meleg vérem vagy.
Pirosan nyargalsz bennem,—————ez a “pirosan nyargalsz” enyhe képzavar
dübörögsz csontjaim között,
s mégis békét,
s nyugalmat hozol.
Nem vártalak, csak jöttél.—————-jöttél
Jó hogy jöttél, s most már——————jöttél
itt maradsz…
– Lehet.————
Nem játék ez.————–ezek sortöltelékek, nem igazán kellenek ide…
Jogom van hozzád,
most már tudom.
Mert a kopott percek némaságát
kiirtottad bel?lem.
Még nem kés? a hiányzó szavakat
összerakni,s élni!
– Végre élni!
Nem félve, s hason csúszva a porban
mások talpát nyalni, lihegve.———–ez itt megint egy felesleges affekció…
Többé nem kell a párna csücskét
  számba gy?rni,————————–ez sem elegáns sor….
s minden csapást birkaként t?rni,
s elsírni…
– Hogy jó lenne Veled!
Már nem lapulok.
Csak egy kicsit szokatlan még az érzés,
hogy szeretnek.
Megértettem végre, hogy az elpazarolt évek
sziszifuszi munkájának gyümölcsét
most kell learatnom.
Csak nézzenek az irigyek véreres szemekkel
nyálukat csorgatva.————–Miért fontos ez egy szerelmes versben?
Már átjutottam hozzád a túlsó partra,
s a hidat mögöttünk Te romboltad szét.
De nincsen bennem káröröm,————–mihez képest ez a káröröm? Semmihez nem köthet?…
mert óh nagyon itt vagy még.
S most már itt maradsz velem.
– Akarom!
– Ne hagyj magamra.

11 év Nincs Komment

Nem lehetsz emlék

 

Nem lehetsz emlék a múltból,

amíg szíved távolát érzem,

míg a gondolat arcodra teszi a kezem,————–maszatos sor

amíg érzem b?röd bársonyát, melegét,

míg újjaim zsibongva kutatnak hajadban,————–a “zsibongva” szóval van bajom…

addig nem lehetsz emlék.———értem itt a keret helyzetét, de egy ennyire rövid versnél kissé zavaróan hat a már szinte azonos felütés és zárlat.

– Addig nem lehetsz múlt!

Tóth Zsuzsa Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.