Péntek
– Nem! Egyáltalán nem mondják a fejemben azt a hangok,
hogy legyek öngyilkos, a szomszédot sem kell megölnöm,
s?t semmit sem követelnek t?lem.
Néha én kérem, hogy jöjjenek, és ha úgy akarom,
akkor elmennek. Ilyen egyszer? ez, nincs ebben
semmi különleges, Doktor Úr, kérem, higgye el!
– Igen, beszélgetnek velem.
– Hogyhogy mir?l?! Természetesen versekr?l.
Bezáródik egy ajtó.
Fényt! (Kell ez ide?)
Aszonták: „Elmegy!”
Szerda
Emlékem leszel már, dobozkába zárlak,
el?veszlek néha, akkor megcsodállak,
nem visellek többé fedetlen nyakamon
Emlékem leszel már, hatot üt az óra,
hetente halásztam zavaros folyókban,
üres hálót hagytam kietlen partokon
Mostanában, olykor temet?ben járok
– álmodom – letépnék nefelejcs-virágot,
s mire lehajolok, n? egy friss sírhalom.
délután két óra
tyúk-máj, kutya-máj
macska-lábú szamovár
én nem tudtam, hogy nélküled vákuummal telnek meg az esték
s hogy nem érnek vissza hozzám tisztán a jóíz? gondolatok
lúd-láb, kutya-láb
Manci néni odaát
Józsi bácsi odaát
üszkös tehén ideát
Szerda
Azt hiszem, mi sohasem veszekedtünk volna…
– …Ti sohasem veszekedtetek volna,
egyetlen hangos szó sem esett volna közöttetek
Békésen távoznak az álmok
orgonasípon
hamis nyitánytól.
Énekel a kántor,
senki sem érti:
„Pater noster, qui es in caelis”
26-a, ez egy másik péntek
lázas
igyekezettel szaladnak a napok, hal…
hallgatok
ma hal volt vacsorára
holnap feltámadás van
valaki azt súgja: Jézus!
kedd
zsong és bong egy k?halom
fekete egérb?l tetszhalott
mikrocsipet olvas a némber
kattantyúból country-zenész lett
„Csak” annyi történt, idézgetem:
hogy „céltáblának nézte Robin Hood a Cyberteret.”
– Egyetértesz velem?
– Egyetértesz velem.
reggel
Czerwony, Cé, t?zpiros lángok,
betakargatnak,
mint kehelyben szenderg? tündért
tavaszi esten szirmaikkal
a bölcs tulipánok
– Fázom?
– Már sohasem fázol.
Elvettek t?lem sok-sok barátot,
lángokból szövöm viharkabátom,
t?z-lelkem éget.
Harapom ajkam: vérzem.
tegnap éjjel
glang-glang-glang
harangok vannak a szélben
glang-glang-glang – én mondtam
– én mondtam
– én mondtam
glang-glang-glang
a hangok szólnak a szélben
– már nem félek
– nem félek
ma
– ? nem egy látomás, aki veled szemben ül (fehér köpenyben), hanem a doktor
– nézz rá, beszélni fog
(hozzád)
– Hazamehet, kedves Cé, holnap.
– Mért? Eddig hol voltam?
