Kovács György : A távollét maradéka

2010.02.03. Kovács György Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
” Stílusgyakorlatok”

1.

 

Elment,

kés?bb azt hitte hazatért.

Féltett kalárisán

megtévedt ebként mártva

zsigereibe fogsorát.

Útjavégtelen’ tombolt

a földjegy? szél.

 

Hajnalban megérkezett,

a kertkapuban állt.

Kiszaladt,

gyorsan kabátot cseréltek.

Álltak némán,

egymás levetett rongyában:

osztozva távollét maradékán..

 

2.

 

Elment,

kés?bb azt hittem hazatért.

Féltett kalárisán

megtévedt ebként mártva

zsigereimbe fogsorát.

Útjavégtelen’ tombolt

a földjegy? szél.

 

Hajnalban megérkezett,

a kertkapuban állt.

Kiszaladtam,

gyorsan kabátot cseréltünk.

Álltunk némán,

egymás levetett rongyában:

osztozva távollét maradékán..

Legutóbbi módosítás: 2010.02.03. @ 10:37 :: Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/