Sánta Zsolt (flo) : Bilincsbevert korunkhoz

Harcban ne hagyd magad,
római dac repítsen:
tarsolyod mélyén, bolond,
üvegkehely az Isten.

 

Harcban ne hagyd magad,

római dac repítsen:

tarsolyod mélyén, bolond,

üvegkehely az Isten.

 

Porcelánbábu vagy,

talpad r?t föld töri:

s távolbahullt rég minden,

mi benned emberi.

 

Sziklaorom becsületed

fagyod elkoptatta:

h?s szemed vizét

az éjjel besározta.

 

Szaladj, mint ki rég

nincstelen s árva:

benned úgysem gyúl ki

f?nix szent virága.

 

Te bizarr s mértéktelen,

mindent elemészt?:

gyötr? t?z a lelked,

feneketlen s medd?:

 

Meddig ócsárolod még

nappalát a t?znek!

Hullásod szent vágy

az emberi szívnek.

 

Kormos t?led fent

minden arany felh?:

betemetném múltad,

ha j? az égi veszt?.

 

De változásod apadt tó

most komor szívemben:

nézem, ahogy süvöltve döngsz

fenn az egekben.

 

Kavicsot dobok hínáros tóba

zúgó Metropoliszod el?tt:

s fejem lehajtva sír a nóta,

hogy múlj, mint én, miel?bb…

Legutóbbi módosítás: 2010.01.18. @ 14:40 :: Sánta Zsolt (flo)

Szerző Sánta Zsolt (flo) 0 Írás
Beszéljenek helyettem a versek.