Horváth Nóra : Új téli strófák

 

 

Árva sorsba bugyolálta életét,

egy csepp vízcsepp esdeklik ajkán,

s egy darab pogácsa ül zsebkendője sarkán

szétmorzsolva enyhet adó hideglelését.

 

***

Odasodorja hordalékát az iszap,

állott szagú kocsonyába temet,

belefúródó nyálkás homokszemet,

a vonzás sziklájára csap.

 

Sohasem hitte zsibbadt elmém,

tisztának rebesgette magát,

eddig sárba tengve ringatta állagát,

s most tiszta taszítás ért

a meleglelések tengerén.

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 86 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).