asztalok felett látok
borzongva időzik az álom
kimerülten tova lépek
szemed
szemembe réved
füstbe burkolózó ölelés
szenvedély tüzében ég:
elenyész
(csókot lehel az élet)
vándorként osztogat
dobban -szusszan-bent ragad..
lassan elveszted önmagad
Legutóbbi módosítás: 2010.01.25. @ 12:42 :: Huszárné Vass Edina