Láttam a szemét.
Homály volt benne t?z helyett.
S hallgattam szavát,
de a szemében más volt az üzenet.
Fájt a bókja akkor.
S a bánata, mit ott láttam;
bár azt mondta mindent ért.
Mégis tétován, zavartan álltam,
míg keze húzni kezdte
a múlt függönyét.
Azt is mondta akkor,
hogy mindent így elfogadott,
s én értetlen tovább álldogáltam:
mért akarja hát azt, mit egykor
oly dühödt er?vel eldobott?
S a szemében megláttam
a parázst a homály mögött.
S a szavait hallva
mennem kellett…
miel?tt csapdába kerülök.
Sajnos ez szirupos lett, mint a középiskolás emlékkönyv lapjára írt sorok…
Legutóbbi módosítás: 2010.01.25. @ 17:17 :: Péri Györgyi