Seres László : Kérdések, kétségek

Elvonulni

a vihar elől egyszerűbb lenne

de vihar-e az ami készül

benned

 és bennem

 

S tudod-e milyen lesz

 

Önfeledt-e minden mosoly

mikor a nap rád süt

megbocsát-e aki békül

vagy csak mímelőn

haragja enyhült

kezet nyújt

s Judás-csókkal áld meg

 

Ki tudja ezt

 

Melyiktől lesz könnyebb a szív

melyiktől lesz tisztább

melyiktől gyengébb a hit

s melyiktől lesz

igazabb a valóság

 

Ki szárítja fel könnyeidet

mikor a sors űz

s a mélybe ránt

erény lesz-e a küzdelem

vagy átok

ha a vihar csendje hull rád

 

Kit ostoroznál

 

Melyiktől derül fel

szép orcád

melyiktől lesz kékebb az ég

foszló árnyak ha megbékélnek

mondd a harc is véget ér

és a szíved

mitől gyúl újra lángra

 

Magadat ne áltasd

 

Mikor mérlegel a szerelem

meghal

a varázsa

 

Választ erre ki ad

 

Az egyikkel meg kell küzdened

a másik meg

széthull magától

mint a Nap

 

Hát légy jóban a viharokkal

s ki békét hoz

óvakodj

mosolyától

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.