Patológián landol az ünnep.
Nem bántja már régsüket fülünket
a medd? csönd. Amott mélán tüntet
a halál.
Most cirkalmas álvágyak bomlanak,
fény-zenét rikácsolnak csont-falak,
s színes hálót sz?nek a m?anyag
fa alá.
Meredt torzók pózolnak asztalon
– ez is csak egy világi borzalom -,
s éjszakába hasító bordalos
ének száll.
Peng a f?rész, s indul a fúró is,
a boncnok szól – kész a diagnózis:
„Nem idén halt meg. A ‘rigor mortis’
rég beállt.”
