Vadászi Árpád : Idegalapon

A kis Mary anyukájával a lépést tartva,

leballagott a tengerhez a partra.

 

– Mami, építhetek a homokban várat?

– Nem kicsim, összekoszolnád a tiszta ruhádat.

 

– Elmehetek a gyerekekkel játszani?

– Nem, elt?nsz a tömegben, és nem fogsz látszani.

 

 Amikor Mary labdázni akart,

az alábbi anyai választól visszhangzott a part

– Ezt a butaságot most komolyan kérded,

elesnél, és megüthetnéd a térded.

 

Akkor vegyél nekem fagyit!

– Nem kapsz! Nem azért vagy itt,

hogy megfájduljon a torkod t?le,

még az kell, hogy betegség legyen bel?le.

 

Marynél a mécses ezer darabra törött.

Anyukája a zokogó kisgyermek fölött

– hogy a távolabb állók is hallják –

jól kieresztette a hangját

– Hát ezért szedek én mindenféle

idegnyugtató szereket,

láttak már valaha ilyen

neurotikus gyereket?

 

Legutóbbi módosítás: 2010.01.06. @ 11:13 :: Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.