Sercegve lobban egy csöpp gyufafej,
elemésztő tűz ropogva perzsel.
Tűzcsókra szomjazik száraz világ,
lángoló karok közt halnak a fák.
A rét fekete koromággyá válik,
reményként zöldell a serkenő fű,
égett bokorban gyenge ág virágzik,
elmúlt életen pezsdül a mező.
Tán száraz szívbe tüzet csiholni
nekem is kellene valahogyan,
gyufám csacska sors kezébe dobni,
vöröslő lángban lassan porrá égni…
Ó, vajon hogy kéne felgyújtani magam?
X
Ó, vajon hogy kéne felgyújtani magam?
Vöröslő lángban lassan porrá égni…
Gyufám csacska sors kezébe dobni.
Nekem is kellene valahogyan,
tán száraz szívbe tüzet csiholni.
Elmúlt életen pezsdül a mező,
égett bokorban gyenge ág virágzik,
reményként zöldell a serkenő fű,
a rét fekete koromággyá válik.
Lángoló karok közt halnak a fák.
Tűzcsókra szomjazik száraz világ,
elemésztő tűz ropogva perzsel.
Sercegve lobban egy csöpp gyufafej.
Legutóbbi módosítás: 2014.01.13. @ 20:07 :: Sz. Pál-Kutas Orsolya
