Marthi Anna : Csicsijja

 

 

Megsimogatom nagyra nőtt férfifejed,

elidőz testemben egy tucatnyi félálom.

Szavaidon csüggök, átvergődöm újra

és újra a fáradtságon. Felébredek.

Szerelmet kerestem benned, most

mégis adni jobb, annyit kaptam már,

hogy felőröltem vele a vágyakat,

amelyektől duzzadt a szív, az agy.

Mérsékelt, elrejtett és megadásra

késztetett, mikor megtudtam, Te

lehetsz életem korhely-kedvese, a

zsírok után, tormát tesztek-e bele?

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.01.13. @ 22:54 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1337 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak