Marthi Anna : Galambok tánca

Zsálya illat és hópehelyhek.

Narancsszínű szalag kordon,

Horizont-citybe nincs belépés,

az ég nappali kék, apró fejű

karfiolfelhők és galamb rajok

tánca. Turbékolás sípszava,

száguldás van. Kemény röpt,

komor színesség: egy darab

szürke rongy, drót, szőlő

kacskaringók rozsdás vason.

A kert közepén babakocsi

sztráda, árokban zellerek,

kráter lett a hokkaidó tök

helye. Metsző lég, igétlenség

ideje van. Zörög a kerék,

galamb rajok tánca…

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1323 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak