Szilvási István Szerző
Vezetéknév
Szilvási
Keresztnév
István
7 év Nincs Komment

 

Nem tudom átírni a verseim,
hiába múlt el négy tél nélküled, egyre
pózolok, mint a fehér hó, háborúban.
Zsörtölődés volt, vagy világégés? –
most már őrzöm. Megtörténhetett volna,
hogy aki gyűlölésig szeret, (két egymásnak
örök idegen) leplez engem, mint hó a
gödröt. Amíg kitalál méhedből a tavasz.

*

Mennyire ismernéd föl harkály-
kopogtatásom? A költőt, új versek
ürügyén, beengednéd-e hajnal-
hasadáson?
Kölcsönvennénk a fényt és árnyékát,
Rómeó és Júlia mortál-kombat-játékát,
s valami rögtönzött képpel
Lucifer és Sappho testrészek,
ó hogy kiszöknének, amiket
egykor a szánkba vettünk.
Nagy a száj. Harminckét fog.
Szájpadlásra tapadt szavak.
(No ja, kimondtad: vége).
Eleven és
élettelen zsörtölődés a világégés.
Íz,
színtan és zene. Szerintem nem untad
volna leleplezni velem az ihletet,
s mostanra átírtam volna verseim
négy fehér télen át.

—————–

Többször elolvastam, és nagyon-nagyon koncentráltam, de nekem valahogy az első szakasz csak nem akar összeállni eggyé. Megkockáztatom, hogy nem is értem. Megmutatom szerkesztőtársaimnak is, hátha csak bennem tévednek el rendre ezek a sorok, de úgy érzem, mind kirekedünk az első szakaszból, akik az alaptörténetben nem szereplünk.

7 év 2 komment

 

Szalajkámnak

a Jeanne d’Arc hídon de valójában
nem tudod mi fölött
átkelsz a Szajnán – kőcsiszolás
idegeiddel látod Nap- és Hold-fényben
mintha reflektorba néznél
életed visszfényei unos-untalan
hömpölyög veled egy kavics
átfordul a vízben s villan ahogy
az álmok míg újat fordít rajta
egy örvény és győzedelmesen
hogy rabolt: most a vízitorma
leszakadt részével fölgyorsul
a sodrás

 

7 év 3 komment

„Könnyű-e önt szeretni?”
Felmérést végeztek a pályaudvar körül
a média megbízásából. Azt mondták országos.
Gondoltam gyorsan lerázom. Kérdezze meg a
társam! Ő francia, azonnal felelt.
Felbosszantott, mi közük hozzá, és a bennem
maradt hallgatással hirtelen nem is tudtam
melyik buszt kerestük. Jó, ha mindegyik férfi
mellett van nő.

 

(Amióta kinőttem kamaszkori devianciámat –
szuszogva záródtak az ajtók – azt vallottam csak
arra a nőre hajtok – agyműveleteim túlberregték
a dízelmotort – vagyis hogy
nem érdemes energiát pazarolni
arra, aki elérhetetlen, mert túl szép,
túl gazdag, túl kurvás, túl csendes,
túl művelt – nem is volt igazi nőm sokáig.
Mindegyik eltúlozta magát, legalábbis
azon a rituálés Magyarországon.
Ne sokat foglalkozz a külcsínnel (olvastam
egy versben), annál inkább az álmokkal.
És tényleg minél többet voltam az álomnővel,
annál hamarabb valósult kézmeleg testté,
a variálható ruha alatt. Lett egy igazi!
Akkor most ezt az igazit kellene, mi az,
hogy igazi? Szellem és test. Körülmény és
kényszer. Átkozott legyen minden vers.
Miként bonthatnám ki, hogyan lehet valaki igazi?)

 

Vitt a busz. Valahová vitt a busz. „Könnyű-e önt
szeretni?” Vibrált az ablakra másolt erdő.
Normandia gyönyörű. Nekem minden erdő
mégis a Bükk. Anyám, Apám hiába halottak
a kastély fölötti fák közül nem jut ki hívó
hangjuk soha. Otthagytam a Bükköt. Az egész
országot. Marakodásaival, hazug, jövőtlen
önámító rituáléjával. “Könnyű-e önt szeretni?”
Gyerekségem, álmodozásom kezdeti és
visszatérő megállója: Bükk. Normandia szebb.
Külcsín.
“Leszállás! Megérkeztünk!”

 

 

7 év 5 komment

 

Szűz. Sosem homályosult üveg.
Még soha nem suvickolt remény. Útban van a pára,
szmog, korom, a “lecsorgó vöröslő fájdalom”. Mindenek
útban vannak. Előzményével jelenlik tárgy, személy, dolog.
A jelenés ugyanaz a pillanat, de különféle jelen.
Amikor beletérdel a szívbe a magány,
már rég versnek gondoltad életed történéseit.
A levélhullás indokai jelenidőben nem állnak
rendelkezésre. S behúzódnál álmokba még?!
Titokzatos ismeretlennel.
Fának levele az intime, Éva is falevelet használt.

*

Az még nem az öregedés jele, hogy fokozottan
várod a grand prix-ket, grand slam-eket. Lenyűgöz
és elszomorít a világelső, az összes gladiátor.
Köztük voltál, köztük leszel – de jelenidőben sosem.
Útban vagy, mint a pára, szmog, korom.
Megoldódni látszik grand slam és grand prix
idején az insomnia – nem alszol soha egyhuzamban
annyit mint egy nadaldzsokovicson, Vettel-körön,
valós időben.
Új gladiátorok ütésváltásai a vonalak között. Télben a tévében.
Tavasszal, egy röpte nyár. Ruhában és ruha nélkül a fák. Buja idő.
S te nem vizionálsz, hogy rajtad is van 4G, 5G, 6G. Mért nem
hiszed, hogy neked szól minden vetkőzés, levéltakarás? Nem játszol
öltözettel, lassú ruhadarab hajítást – elalszol. Miközben a világelső
koncentrál és izzad. Serlegek, pezsgőlocsolás, neked nincs egy
homályos tekinteted, s nem suvickolsz reményt. Pedig nem az
öregedés jele, hogy nem glóriázod magad hajpánttal, és szikár
alkarodra csuklószorítót nem húzol, herkules. Kioldódik belőled
a jelen, és nem álmodod magad bajnoknak semelyik időben.

 

7 év 2 komment

 

bemutatkoznék
félénken és flegmán
ebben nem lenne változás
de nem keresnéd nevedben a nevem
s nem motozna sors-szél egy forgatókönyv
változatán – bemutatkoznék

éppen átvillanna tudatodon
ahogy a pillanat émelyít vagy csikland
szétkapnák az enzimek
felszívódó gyulladás
minden visszaszűkül pillanattá
egy szemeszter ábránd és tapasztalás
észrevétlenül mint lángban a korom
(százan figyeltek látómeződbe kerültek seregnyien)
megszokott folt harcmezőn a vér

ülnél családi vacsorán
nélkülem mennél kórházba nagymamához
én nem figyelném hol ülsz mit választasz
a menzán: tükröződést a szemedben
– így is történhetett volna
s mára különböznénk önmagunktól
te meg én

 

7 év 3 komment

 

 

 

Szerette, ha beértek az alagútba.
Olyankor elég volt a vonatfülkében
egy kis nap. Fogalma sem volt, hogy
ez az igazi portré: üveg, a sötét
és 10 watt. Ez ő. Amikor papnak
készült, itt az alagútban próbálta
szerepét. A templom zavarta.
A pap, akit zavar a templom. Ahogyan
ablaküvegre nyomta homlokát látta kint,
de csak később realizálta, hogy őt
figyelte az Isten.
A tükör túl részletes, ott mindig
elveszett az ördögök között. A Bükk
alagútjaiban, Egertől Szilvásváradig nem
mindig volt pap – tengerész.
(Mert) ott messze kell nézni, ott a sötét
is messze van. A tengeren (elképzelni
sem tudta) meddig lehet elmenni?
És ha visszafelé jön, akkor sem tudja
majd, hogy pontosan hol van. És akkor
az Istennek megint ott kell lennie.
Pláne majd köd és pára – és
visszhangzanak a belső hangok. Ahogyan
régimódinak nevezi apját, mert nem
értette villanásait, hogy egy pap maga a tenger.
Az ő szemében akkor már a messze-
nézés készült. (Mert) APA van a világból
kijárat! Összébb szűkült résen nézett,
és az apja sohasem tudta elintézni, hogy
ne még, még ne látszódjon az alagút
vége.

7 év 6 komment

Mióta gondolod, hogy nem érdemes.
Annyid van, amennyit birtokolni bírsz.
Ingatag-stabil társ – ne adjon senki biztonságot.
Nem üzemszerű, hiába hívnak föl szeretni
szenvedéstelen jézusok.

 

Mióta gondolod, hogy nem érdemes.
Mégis, gyerekes tisztán amíg tudtad,
majd erőltetett hedonistán,
megöklendezted a húst.
Apád és apád apja disznót vágtak újévre.
Visszamenőleg ki tudja meddig.

 

Ha nem is másfél mázsa, de jó nehéz.
Benne az ország, hadsereg, minden vitéz.
S te kukafedővel a fejek fölött,
azt mondod fölszállsz.
Sosem fogod érteni hogyan működik
lakva a szabadság.
Látható és láthatatlan között mi van?

 

Mióta gondolod, hogy nem érdemes
nehéz lélegzésben vallani.
Kukafedővel sem, hogy
ráírod a versed: lopakodó,
hiszen milyen szürke.
Az majd legvégén lesz, hogy újra érzed,
mint a nagy fehérségben síelő:
ha sziklának szaladnál,
légüresíti a követ Isten.

 

8 év 2 komment

A kamaszkor szélén még szerencsénk volt.
Leestünk valami puhára.

Most ki kell hagynom a mellébeszélés ürességét,
attól függetlenül, hogy nagyon soká lesz, mire
olvashatod e sorokat, ha egyáltalán.
Nem mintha én olyan jól láttam volna az
összefüggéseket, a rendszerváltozás utáni 10.
évben már nem bírtam terpesszel a szakadékot,
a lebutított, lepusztult közállapotokat,
a jöv?kép nélküli felnövést, az öregedést.
Gyorsan elvégeztem a tengerre szökést, amit kamasz
korunk óta gyakoroltunk, hogy nekünk nem kell
a civilizáció; az az igazság, jól láttam mindig azt az
elágazást, ami végül elvitt t?lem, azon a hajdanvolt
tiszta patakú, hegyes-völgyes terepen. Gyalázatos
büszkén mentél a feln?tt szürkeségbe. Hogy majd
vállalkozol, termelsz és eladsz, esetleg közel kerülsz
a politikához, persze a jó oldalra és ?szintén; sokáig
láttam ahogy elfogysz, és látlak ma is tengeri hajókról,
ha nézem az elhagyott habot. Csak azt ne hidd, hogy
én kibékültem a sorssal.

Nem lehet a magyarokat sokáig szeretni, új hazámban
így mondják a franciák, amíg integrálódni is
akarnak nyugatba – meg nem is, mert ebben az
is-isben kódolva van a marás,
a szétszedett élet,
a sok sok elágazás.

8 év 1 Komment

pucérkodtak az iskolák az alibik hogy
nekem mennyi tanító jutott a Szalajka
parton f?zfavessz?t suhogtattam

emlékszem folyton le akartam leplezni
én a nagy kamasz a sztárok all?rjeit
magamon a tükör el?tt: gyakoroltam
hogy milyen nézéseim vannak
közömbös flegma szigorú (bronsonos)

igéz? szerettem volna lenni
sármos – tisztázatlan
menyasszony-v?legényes filmet forgattam
„Mit bánom én, ha utcasarkok rongya”
anya vezetett el „De elkísérjen egészen
a síromba” – puszilt hogy mindenkinek
jön mintha Isten suhog jön az a valaki
és akkor kell abban a pillanatban
akkor a gyengülésb?l azonnal föl kell
er?södni és kezdeményezni mert a
lány csak egy hullámot küld mint szell?
a függönyön és ezt meg kell érezni
egyszer lesz egyszer van minden életben
egyszer mintha Isten suhog

8 év 7 komment

Nyersen eszem meg a káposztát.
Nekem most ne csinálj salátát.
„Sot”.*
Nyersen eszlek föl téged is mindjárt.
Most mért nem mondod, hogy bolond.
Nyerset kívánok, érted. Egyre csak
nyúlik rajtam az etikett, a kultúra, szokás,
a nyugat. Keleti vagyok. Hun. Szinte
semmit nem szeretek a barbár, vad
?seimb?l, de a civilizált barmokból sem.
Nem tudom, drágám, mi van velem.
Éjjel menetvágót próbáltam az ujjaidra.
Megvártam amíg a Hold felé fordulsz,
de nem csináltam semmit, végül, nem
tudtam szerkeszteni új világot köréd.
Tudtam, hogy nem fog menni, de újra és
újra…nem tudom abbahagyni ezt a
hülyeséget. Most jobb, hogy elmondtam.
Anyaként viselj. Csináld a salátát.
…ne feledd, kit ölelsz.

 

* bolond (szo, francia)

 

Szilvási István Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.